Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Könyv- és folyóiratszemle - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből. A Központi Bányászati Múzeum Közleményei, 2002. (Bencze Géza)

koncepciós perek, a meghurcoltatás kellő terű bemutatása, egyéni és kollektív igazságának kimondása. Mivel cz utóbbi téma még talán soha nem kerüli részletesebben kutatásra és nyilvánosságra (kivéve talán a MAORT- és a Standard-pereket), a soproni múzeum az elmúlt mintegy félévszázadnyi időszak feldolgozását és két-három időszakos kiállítással történő bemutatását tűzte ki célul. Ennek első megvalósult fejezete lelt a 2002 végén megnyílt - e könyvvel azonos című - időszaki kiállítás és az azt megalapozó előmunkálatok összefoglalásaként a kötet (amelyei egyben, mint a Központi Bányászati Múzeum első önálló nagyobb kiadványát is köszönthetjük). A 262 oldal terjedelmű - a NKÖM és a Magyar Bányászati Hivatal támogatásával megjelent - Bircher Erzsébet szerkesztette kötet tulajdonképpen két nagyobb részből áll. Az elsőben öt tanulmány, cikk, visszaemlékezés elemzi, foglalja össze a hazai bányászat e másfél évtizednyi időszakát. A terjedelmében nagyobb második rész a munka során kikutatott bírósági és AVH-s iratokból készített dokumentumválogatás. A kötet alaphangját Bircher Erzsébet: „A szén az ipar kenyere... " - Gazdaságpolitika és bányászat az 1945-1958 közötti esztendőkben című tanulmánya adja meg. Igen pontosan rajzolja meg a korszak alapvető politikai, társadalmi és nem utolsósorban gazdasági ellentmondásaiba beilleszkedő bányászatot, állapotát, helyzetét, eredményeit, kilátásait és mellette egyéni és kollektív tragédiáit is. Külön értéke, hogy megfelelően teszi helyére a háborús előzmények nyomán itt már szinte jól bejáratott kötött gazdálkodást. A kormányzat által korábban meghirdeteti - népfrontos gyökerű - szabadgazdálkodás helyett az egyre szigorúbb központosítás kötötte meg minden más területhez hasonlóan a bányászati ágazatot is. Ennek politikai szervezőjévé, agitátoraivá váltak az itt már akkor is erősen vitatott szerepű üzemi bizottságok, s lettek rövidesen a konfliktusok gerjesztőivé. Emellett a választások és agitátoraik éppúgy az elvárt, majd mind inkább a megkövetelt termelésnövelés akadályozói voltak, amit akkor és ott kimondani a mindenben ellenséget kereső és találó hatóságok figyelme miatt egyre inkább veszélyessé vált. A vélt és valós szabotázsok, nem utolsó sorban szellemi és fizikai megtorlásuk, nyomásként nehezedett az egyre többet termelni kényszerülő bányászra, mérnökre, tisztviselőre egyaránt. Elsősorban a kor gazdaságpolitikájának, az azt mozgató pártpolitikának a felvázolása volt a tanulmány elsődleges célja. így válik világossá, hogy a hazai bányászat mely közegbe ágyazottan is élte életét, s ez mit jelenthetett számára. A tanulmány rövid kilenc sorában összegződik számunkra a lényeg, s adja meg a kötet mondandóját is (önkényesen felcserélve a két bekezdést): „A bányászat a rezsim kiemelten fontos iparága volt, a kor kiemelkedő beruházásainak egyik kedvezményezettje: ebből fakadóan a bányászok társadalmi hasznosságtudata joggal volt nagy. Am a bányászat elszenvedője, áldozata is volt a hatalom gyanakváséinak, szakszerűtlen, rövid távú döntéseinek. Heroikus erőfeszítések, kiemelkedő, olykor emberfeletti teljesítmények, ennek megfelelő, a társadalmi elismerést tükröző bérek, juttatások az egyik oldalon. Zsarolás, szabotázsperek, irracionális, a hatalom félelmeit és arroganciáját tükröző légkör a másik oldalon. " Mindeközben a bányász és a bányászat, annak minden ágazat,a igen nehéz körülmények között dolgozott és termelt. Ennek számszerűsített eredményeiről szól Fodor Béla - a Magyar Geológiai Szolgálat osztályvezetője - A magyar bányászat 1945 és 1958 közötti termelési eredményei, statisztikákon című összeállítása. A bányászat és különböző ágazatai termelési eredményeinek adatsorai jelennek meg táblázatokban, grafikonokon: a szénbányászat, az érc- és bauxittermelés, valamint a nem fémes ásványok kitermelése. Önállóan, röviden összefoglalja az akkor bauxitbányászat fedőnéven folytatott uránércbányászatot, s közli a vizsgált időszak végén indult termelésnek a mennyiségi adatait. A hazai bányászat létének és működésének kereteit a politikai és gazdasági irányítás mellett a jog is igyekezett körülbástyázni. A világháborút követő állapotok a h°talom igé-