Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája

ban mindenütt előfordul megnevezésük. Erdélyben csak a porumbáki, illetve a közeli szoldobágyi, butyászai és béli termékek között fedezhetjük fel. A Dunántúlon pedig Somhegyen és Baranyában gyártottak ritkán ilyen edényeket, más helyeken nem találjuk nyomát ennek. Amikor a parasztság számára lehetővé vált beszerzésük, továbbra is igényként merült fel gazdagon, feltűnően való díszítésük. Többségükön céhes jelvények, évszámok és monogramok, a megrendelő foglalkozásával összefüggő szimbólumok figyelhetők meg, természetesen a vásárló anyagi lehetőségeitől függően. A szentgáli kisnemesek közül egyesek dúsan gravírozott pineetokba való palackok használatát engedhették meg maguknak. Egy 1818ban Somhegyen készített palackpár - mint ezt felirata is bizonyítja-, egyik oldalán gazdagon metszett, gravírozott levelekből, faágakból komponált környezetben csőrét hátrahajtó galamb helyezkedik el. Míg ellenkező oldalon egymásba fonódó levelekből és faágakból kialakított medalionban úrasztali kehely, mint vallási szimbólum kap helyet. Feltehetően jegyajándék lehetett ez a két palack. Egy Baranyából származó pincetokba való palack díszítése már jóval egyszerűbb. Csak az egyik oldalán figyelhető meg mezőgazdasági szerszámok, gereblye, favilla és kasza ábrázolása. A huták többségében csak egyszerű, sima falfelületű pincetokba való palackokat készítettek, amelyekre az üzemben vagy a városokban ügyes kezű gravírozok helyezték rá igény szerint a megrendelő által elképzelt díszítményeket (10. kép). A 19. század derekától a 10. kép: Talpas pohár színtelen, áttetsző üvegből, gravírozott díszítéssel (1S49): Pincetokba való palack színtelen, áttetsző üvegből, gravírozott díszítéssel (1819)