Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Könyv- és folyóiratszemle - A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei (Zombori István)

tekintés kitér a 20. századi történésekre is. Mértéktartó összegzést olvashatunk a pártállami időszakról, a Széchényi Könyvtártól való különválásról, a gyűjtemények differenciálódásáról, a Szent Korona „vendégül látásáról", végül a közeljövőről, az európai együttműködésről. A főigazgató áttekintése rendkívül értékes. Kovács Tibor számos fölvetés mellett azonban több dologról nem szól, amely nyilvánvaló az egyfajta szerénységgel, illetve a minél több tanulmánynak való helybiztosítás szándékával magyarázható. A 80-as évektől kezdve a Magyar Nemzeti Múzeum a régészeti gyűjteményének különböző együtteseivel Ausztria, Németország, majd ezt követően Európa több országában számos kiállításban megjelent társrendezőként, vagy elsőszámú szereplőként, megalapozva ezzel a gyűjtemények, illetve a szakemberek nemzetközi hírnevét és jelezve azt a magas színvonalú munkát, amely ebben az intézményben folyik. Jó lett volna olvasni arról a nagyszabású munkálatról, amely az 1996-2001 közötti időszakban a millecentenárium, illetve az 1000 éves magyar állam ünnepségei kapcsán a Magyar Nemzeti Múzeum közreműködésével történt az országban és külföldön. Hisz nemzeti múltunk eme nagyszerű visszatekintése, országos és európai méretű ünneplése elképzelhetetlen lett volna a nemzet első számú közgyűjteménye, annak szakemberei és gyűjteményei nélkül. Kiváltképp érdemes lett volna szót ejteni a Brüsszelben, valamint Franciaországban, illetve Olaszországban rendezett magyar év nagyszabású rendezvényeiről, Magyarország múzeumi gyűjteménnyel történő megismertetéséről. De a magyar nemzeti bemutatkozás csúcsát a 2001 őszén Rómában, a Vatikánban rendezett magyar kiállítás jelentette, amely az 1000 éves magyar kereszténység bemutatása kapcsán világviszonylatban jelentős múzeumi sikert mondhat a magáénak. Ebben a kiállításban az egyháziak mellett a Magyar Nemzeti Múzeum társrendezőként, szakembereivel, gyűjteményanyagával egyenrangú félként vett részt - mindezt a főigazgató és a kötetet szerkesztő helyettesének közvetlen, aktív támogatásával. A történeti áttekintés után kezdődik a Magyar Nemzeti Múzeum jelenlegi anyagának ismertetése, összesen 44 különálló gyűjtemény-együttesé. Ezt követi a múzeum Adattárának, valamint Könyvtárának a bemutatása. Az egyes ismertetések a jelzett módon először időrendben tekintik át a gyűjtemény létrejöttének körülményeit és a fejlődés különböző korszakait egészen napjainkig. Bemutatják a legértékesebb darabokat, a külön-gyüjteményeket, illetve az anyag egyes részeit. Kitérnek a feldolgozás végén a gyűjteményből rendezett főbb hazai, illetve a nemzetközi kiállításokra. Ismertetik az anyag feldolgozottságát, az abból készült publikációkat és több esetben a rendelkezésre álló helyet, raktárát, illetve a további elképzeléseket. A tanulmányok végén szereplő jegyezetek kapcsolódnak a kötet végén található egységes nagy bibliográfiához. Az egyes tanulmányok, gyűjteményismertetések annál is fontosabbak a magyar múzeumi szakma számára, mert a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek jelentős része olyan egyedülálló nemzeti kincs, amely a szakma számára páratlan forrásként szolgál. Vonatkozik ez - csak példaként említve - az Éremtárra, a Történelmi Képcsarnok anyagára, az ötvösgyüjteményre, a török gyűjteményre, az őskori anyagra, a hangszertárra, az ereklyegyűjteményre, a pecsétnyomó anyagra, továbbá az itt található fényképekre, amelyek a Nemzeti Fotótár szerepét töltik be, stb. Ezek az anyagok és még tovább sorolhatnánk - olyan egyedülálló együtteseket képeznek, amelyeket itt, és csak itt lehet tanulmányozni és amelyek megtekintésére nemcsak az országból, hanem a világ más részeiből is érkeznek szakemberek . Ily módon a kötet anyaga valóban egy olyan kézikönyv, amely mind a szakma, mind a nagyközönség számára - túlzás nélkül mondható - pótolhatatlan. Az anyag jellegéből következően elengedhetetlen módon számos kiváló színes fotó segíti a gyűjtemények áttekintését és megismerését, amelyet részben a Nemzeti Múzeum saját fotósai, részben országosan ismert szakemberek készítettek. A kötet végén található bibliográfia egyúttal a magyar muzeológia nagyszabású bibliográfiai áttekintését is jelenti.