Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Módszertan - műhely - közlemények - Nagy László G.: Ezredfordulók kapcsán - fejezetek a történész-muzeológusképzés történetéből

Az oktatott tárgyak hét kisebb-nagyobb „modulba" csoportosíthatóak. Az első: Magyar­ország művelődés- és kultúrtörténete. Öt, kronológiailag egymásra épülő egységből áll, melye­ket végül szigorlat zár le. Időrendje párhuzamosan halad a történelem szakon oktatott periódu­sokkal, épít az ott tanult köztörténeti ismeretekre. Ugyanakkor jelentősen kibővíti, elmélyíti azt, új szempontokat, más témákat emelve ki az adott korszakból. Részletesebben vizsgálja pl. a tár­sadalom különböző rétegeinek művelődési-műveltségi viszonyait, az embereket mindennapjaik­ban körülvevő természeli és épített környezet, az anyagi kultúra állapotát, fejlődését, az egyes elemek összefüggéseit: termőföld, erdő, víz; településtípusok (városi fejlődés - községek, falvak - tanyarendszer), ház-, ill. lakástípusok, a háztartások eszközei, az infrastruktúra változásai (csatomázás, világítás, közlekedés); a munkahely, az otthon (a rádió, a fényképezőgép, az írógép elterjedése); szabadidő, szórakozási lehetőségek; közegészségügy (járványok, kórházak, orvos­képzés); az oktatási- és iskolarendszer fejlődése; az ezekre vonatkozó jogszabályok, statisztikák; végül mindezek hatása az életmódra, a gazdaságra, a politikára. A következő, kisebb modul a forrástani ismeretek elmélyítését szolgálja. Három, egy­másra épülő, egy-egy féléves, gyakorlati jeggyel záruló tárgya (általános, majd újkori forrástan, a történelem tárgyi emlékei) összekötő kapocsnak tekinthető az előző, valamint az ötödik, anyagismereti modul között. Megismerteti a hallgatókat a hagyományos történeti, majd a muzeológiai források „megszólaltatásának", azaz a bennük rejlő történeti tartalom, mondanivaló feltárásának lehetőségeivel, módszereivel, szempontjaival. A harmadik blokk kiterjeszti az ismereteket néhány olyan közeli területre való bepillan­tással, mint az anyagi kultúra néprajza, az iparmüvészet-történet, a technikatörténet vagy az irodalmi és a színháztörténeti muzeológia. Fzek a „Bevezetés..." jellegű, kollokviumot maguk után vonó tanegységek ugyan csak a szóban forgó rokontudományok alapjait vázol­hatják fel, azonban még így is hasznosak a határterületeken gyakran előforduló érintkezések megismerése szempontjából. A negyedik tanulmányi blokk a muzeológiai modul. Hét-nyolc olyan, egymásra épülő tárgyból áll, amelyek alapvetően a belső múzeumi munkára készítenek fel, és amelyeket végül szigorlat zár le. Tárgyalják a muzeológia, a múzeumok történeti fejlődésének főbb korszakait, tendenciáit, a hazai hálózat jelenlegi rendszerét, feladatait; a történeti múzeumi munka legalapvetőbb kérdéseit (a szakág sajátosságai, periodizációja, a gyűjtendő anyag jellege, rendszerezése). A hallgatóknak el kell sajátítaniuk a gyűjtés, a meghatározás és hitelesítés, a hagyományos és számítógépes nyilvántartás, a megőrzés, a konzerválás­restaurálás korszerű technikáit, valamint mindezek múzeumi ügyintézésének szabályait, az intézményekre vonatkozó, a fentieket meghatározó rendeleteket, hogy munkájuk során óvni tudják a kulturális javakat és a személyiségi jogokat éppúgy, mint a kutatás szabadságát. Megismerik a muzeológussal és a tevékenysége színteréül szolgáló múzeumépülettel szem­beni követelményeket; két féléven át pedig a történeti kiállítás rendezése során felmerülő elméleti és gyakorlati problémákkal foglalkoznak. Az ötödik az ún. „anyagismereti" modul, amely talán a második (és részben a negyedik) blokk oktatásához kapcsolható, az ott szerzett alapismeretek konkretizálását szolgálja. Hat féléven keresztül ismertet meg a legfontosabb anyagfajtákkal, a történeti gyűjtőkör szem­pontjából ezeket megjelenítő tipikus tárgycsoportokkal, készítésük és megmunkálásuk koronkénti technológiájával; de fontosak a használatukra, társadalmi elterjedtségükre, szo­ciológiai vonatkozásaikra, a velük összefüggő ideológiákra utaló ismeretek is. Külön hang­súlyt kap a 19-20. század tárgyi tömegkultúrája. A foglalkozások különböző múzeumokban zajlanak, így mindenütt megjelennek az adott szakág (pl. mezőgazdasági, műszaki, had­történeti) speciális problémái is. A hatodik tantárgycsoport a múzeumi közművelődésre, múzeumpedagógiára, múzeumi marketingtevékenységre vonatkozó ismeretek és módszerek (persze csak alapfokon történő) elsajátítását hivatott biztosítani. Történeti, „visszapillantó" tanegysége a 20. századot öleli át

Next

/
Thumbnails
Contents