Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Módszertan - műhely - közlemények - Tóth G. Péter: A tárgyak újraalkotása. A „történeti" és az „ethno"-muzeológia elmosódó határai

céljában és jellegében is. A szép tárgyakban való gyönyörködtetés célját a csodálkozás, s a csodálkozáson keresztül a megismerés vágyának felkeltése egészíti ki. A megértés alapját képező megismerés tárgya pedig már nem kizárólag a tárgy maga: de a mögötte rejtőző ember is. Ám érdemes ilyen típusú kérdéseket feltenni nemcsak a jelenkutatás, de a történeti muzeológia szemszögéből is. kehet-e a történettudomány eredményeit a múzeum sajátos keretén belül úgy megfogalmazni, hogy azok a jelen látogatóinak „téttel" rendelkező élményt nyújtsanak? Lehet-e bemutatni a „múlt rekvizitumait" úgy, hogy az a látogatót nem csak nézővé, de befogadóvá is minősíti. Lehet-e mélységeiben is „érintetté" tenni a befogadót, hogy ne csak „élményekben", „emlékekben legyen gazdagabb", ne csak az „emlékezet" súlyos terhe rakódjon rá, de a benne rejlő tapasztalatok is felszabaduljanak? Jelen kori civilizációnk - mely lényegében a fertőtlenített és ferlőzésmentes környezet ideológiájában, a társadalmi biztonság, a személyi szabadság gondolatában, mindenhatóságában karakterizálódott - rendkívüli érdeklődéssel és aggodalommal tekint a környezetszennyezés mértékére, a régen elfeledett, de újból felbukkanó „fertelmes" és „félelmetes hírű" betegségekre, vagy a társadalom testét fenyegető, sőt elpusztító cselekményekre. Az aggodalom azonban gyakran jótékony hatást is gyakorol. Kénytelenek vagyunk a váratlan vagy a kiszámíthatatlan események kapcsán újragondolni korábbi elképzeléseinket a múlt igazán fontosnak tartott aspektusairól. Azonban minden újragondolás megkívánja a perspektívák teljes megváltoztatását, érzékeink átprogramozását, emlékeink újrarendezését. Mindehhez hozzálehetjük - amit Pierre Nora írt mára már klasszikussá vált esszéjében - „Soha nem vágytunk ily érzéki módon arra, hogy érezzük egy talpalatnyi föld értékét, az ezredévi ördög kezét és a 18. századi falvak bűzét."

4 Ezekhez az igényekhez és ezekre a kihívásokra pedig a múzeumoknak is választ kell adniuk. Segíteniük kell abban, hogy a múlt megtapasztalható legyen, ám mindezt úgy kell megtenniük, hogy e sajátos tapasztalati terek ne váljanak a veszedelmes viszonyok háborús terepeivé. Norbert Elias szerint az új viselkedési normák kialakulása, majd ezek önfegyelmezéssé való átalakítása elsőként az elit köreiben ment végbe, mely idővel behatolt a közép- és alsóbb rétegek életébe is. Elias a „civilizációs folyamatokat" modellező elméleti munkájában bemutatta, hogy a nyugati társadalom és hatalmi struktúra változása miként vonta maga után a nyugati ember viselkedésnormájának és pszichikai habitusának a változását. Eliasnál a civilizáció folyamata összefügg az állam genezisével: az abszolutista hatalom központosító törekvéseivel, hatalmának megszilárdításával.

5 Elias arra is fölfigyelt, hogy a tizennyolcadik századra végbement a tiltások és korlátozások belsővé tétele: a szégyen és feszélyezettség érzésének erősödésévei a testek külső fegyelmezése átalakult belső szabályozássá. Az egyén belül „képviseli" a társadalmi normarendszert, s amennyiben áthágja az internalizált tilalmakat, úgy saját „lelki háztartásának konfliktusát" idézi elő.

6 Az egyén pszichés gátlásainak (bűntudat, szégyenérzet) kialakulásával elmélyültek a test belső világát a külső világtól elválasztó határok, ezzel párhuzamosan egyre jobban elkülönült az intim- és magánszféra, s megnőtt a testeket elválasztó tér. A test felszíne újfajta demarkációs felületté vált, amely a testi megnyilvánulások és rítusok, a testi kapcsolatok, illetve a test igényeinek a kielégítése során minden korábbinál jobban elhatárolta az egyént a többi embertől, az egyes testet a többi testtől. Kialakult a modern homo clausus: a társas viselkedési normák és elvárások segítségével szabályozott, önfegyelemmel rendelkező, racionális ember, ez a „magáért való kis világ, mely végső soron a rajta kívüli nagy világtól teljesen függetlenül létezik".

7 4 NORA, P. 1999. 142-157. pp. 5 ELIAS, N. 1987. 185. p 6 ELIAS, N. 1987. 755. p. 7 ELIAS, N. 1987. 66. p.