Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Módszertan - műhely - közlemények - Fürészné Molnár Anikó: Ipari skanzen Tatabányán

meg. A harmadik lakás már ennek a példája. Berendezése az 1920-as évektől közkedveltté vált, ún. topolyabetétes hálószoba-garnitúra. Legfontosabb alkotóeleme a két ágy, két oldalán egy-egy éjjeliszekrénnyel és az (ágy lábánál) asztal, tonett székekkel (3. kép). A berendezéshez hozzátartozott még két darab kétajtós szekrény és egy toalett-tükör. A negyedik lakás berendezése már az 1940-es évekre jellemző sötét, politúros bútorokból áll. A szoba elrendezési elvei alig változtak, nagy családok esetében az ágy lábánál lévő asztalt felváltotta a sezlon. A kolóniaház utolsó, kétszobás lakása egy altiszti lakás az 1920-as évekből, így a tisztviselői és a munkáslakások közötti minőségi különbség is érzékelhető. 3. kép: Az ún. topolya-betétes hálószoba-garnitúra az 1920-as évek lakásában. (1996). Fotó: Da/los István 2001-ben, a Múzeumi Világnapon nyílt meg a helyi, telepi kisipar tárgyi emlékanyagának bemutatásával a második kolóniaház, az ún. Mesterségek Háza. (1999-ben pályázaton nyert pénzből, illetve Tatabánya város anyagi segítségével épült fel.). A kolóniákra legjellemzőbb műhelyek tekinthetők itt meg a 20. század első feléből: cipész, szabó (viselettörténeti kiállítással), borbély, női fodrász, kozmetikus műhely, fényképész műterem, sütöde. A „hatajtós házakban" jellegzetesen konyhában űzött mesterség volt a cipészé (suszteré), a telepi szabóé. A berendezés sugallja, hogy az iparosok életmódja és életszínvonala lényegesen nem tért el azokétól, akiknek dolgoztak. A Végh család hagyatékából került a múzeum tulajdonába az 1930-as évek hangulatát idéző borbélyműhely, amelynek teljes berendezése látható a kiállításon (4. kép). Ezt egészíti ki a női fodrász-üzlet és Okolicsányi Miklósné szépségszalonja az 1930-as évekből. A Felsőgallán működött szalon a tisztviselői réteg igényeit elégítette ki. Az ötödik lakásban Stingl Józsefné Szlávik Rozália 1935-ben beindított teljes fotóműtermét helyeztük el. Bár az elődközségekben mindenütt működött pékség, a bányatelep igényeinek kiszolgálására a MÁK Rt. által külön fenntartott kisüzem és bolt látható a hatodik lakásban.