Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Módszertan - műhely - közlemények - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Beszéljünk a zászlókról!
Beszéljünk a zászlókról! Ferencziné Sedlmayr Krisztina Az elmúlt évben a szegedi Móra Ferenc Múzeum látványos zászlókiállítást rendezett, 1 mely az ország különböző zászlógyűjteményeiből meghívott muzeológusok, restaurátorok körében megtartott konferenciával zárult. A zászlók kezelésének, bemutatásának és restaurálásának rendkívüli nehézsége a megjelentek mindennapi élménye, így ez a szűk körű rendezvény lehetőséget adott arra, hogy „őszintén" beszéljünk róluk. Sajnos a zászlók tudományos feldolgozása Magyarországon még gyerekcipőben jár és a meglevő eredmények is elszigetelten jöttek létre. így annál nagyobb jelentőségű az előadások nyomán meginduló diskurzus, mely e múzeumi tárgyra vonatkozó legfontosabb kérdéseket járta körül. A „Fekete Házban" megszokott lényegre törő hangot ezúttal a sikeres kiállítás és a frissen elkészült katalógus hitelesítette. 2 Az óvatoskodó álláspont pedig természetesen tőlünk, az országos múzeumok „zászlósaitól" érkezett. Előadásomban a Magyar Nemzeti Múzeum legújabb kori zászlógyűjteményét igyekeztem bemutalni. A méreteiben és jelentőségében is kivételes kollekció részletes megismertetésére természetesen nem volt mód, csak a legértékesebb vagy legjellegzetesebb darabokra hívhaltam fel a figyelmet. Az előadáson vetített képeknek csak töredékét tudjuk közölni, így ezúttal arra vállalkozom, hogy felidézve a szegedi beszélgetést, e múzeumi tárgy körül felmerülő legfontosabb kérdéseket feltegyem. A példák természetesen saját gyűjteményemből valók, így az olvasó remélhetőleg annak jellegéről, hangsúlyairól is fogalmat alkothat. A társadalomtörténet forrása A gyűjtemény, melyről az alábbiakban szó lesz, az 1870-es évektől a jelenkorig terjedő időszakból őriz zászlókat, zászlószalagokat, rudakat, csúcsokat valamint koszorúszalagokat - néhány, inkább véletlenszerűen vagy kiállításra begyűjtött katonai zászlón kívül - döntően „civil" szervezetek anyagát. A zászlókészítés és használat a korszakon belül többször és igen nagy mértékben változott. E váltásokat a gyűjteményen belül is egyértelműen nyomon követhetjük - hatásukra sajátos jegyeket mutató csoportokat különíthetünk el. A gyűjtemény legkorábbi és legértékesebb része a 19. század végének egyleti, egyesületi és ipartestületi anyaga. E nagyméretű, többnyire nehezített selyemből készült élénk színű zászlók a korszak civil társadalmának szervezettségéről vallanak. A zászlók egységes hagyomány - ha úgy tetszik rutin - alapján készültek: előlapjukon a testületek jelképe esetleg védőszentje látható, melyet hímzett arany felirat ölel körül, a hátlapon többnyire a munkásság hagyományos szimbólumai (két, egymásba fonódó kéz, a felkelő nap), valamint a zászlót készítő szervezet megnevezésével. Ehhez a csoporthoz tartozik a gyűjteményben őrzött rudak és zászlócsúcsok többsége. A zászló elkészítésének tetemes költségét vállaló tagság a rúdra erősített „szögeken" örökítette meg nevét. A nevek tucatjait hordozó rudak természetesen az egyesület történetének értékes forrásai. A gyűjtemény nagyszámú és határozott jegyeket mutató része a két világháború között készült anyag. A ma is jó megtartású, többnyire vajszínű selyemből készült, hímzett zászlók 1 Két évszázad zászlói. Kiállítás a Fekete-házban. 2002. március-november. Rendezte: Zombori István. 2 KATKÓNÉ BAG! É.-ORBÁN 1.2003.
