Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Módszertan - műhely - közlemények - Fazekasné Majoros Judit: A szerencsi Zempléni Múzeum képeslap gyűjteménye
E gyűjteményi egységben külön válogatva találhatóak meg az újévi, karácsonyi, húsvéti, pünkösdi és a névnapi üdvözlőlapok, az egyes jellemző motívumok alapján csoportosítva. Mivel a legnagyobb érdeklődés a karácsonyi kártyákat kíséri, ezért ezeket évtizedenkénti bontásban a kiadás időpontja szerint is csoportosítottuk. IV. Képzőművészeti lapok E lapok két nagy kategóriába oszthatók. Az egyikben azok szerepelnek, amelyek önmagukban is művészi alkotásnak tekinthetőek. Ritkaságnak számítanak, s keresettek a müncheni Hirth és a francia Société Secession kiadó által kiadott lapok; a leghíresebb szecessziós műhely azonban a Wiener Werkstätte volt. A kis példányszámban megjelentetett (100-1000 db képenként) lapok híres alkotók (pl. Oscar Kokoschka, Fritzi Löwl, Mehla Kohler, Maria Likarz) munkái. Hazai alkotók (Kacziány Ödön, Margitay Tihamér, Tornay Gyula) is jelentettek meg művészi lapokat. 5 A másik nagy kategóriát a művészi alkotások reprodukciói alkotják. Szinte a világ valamennyi híres művészi alkotásáról jelent meg képeslap, s ez a művészeti ismeretterjesztés egyik fontos eszköze volt. A gyűjteményben e lapok nagy számmal szerepelnek, de feldolgozottságuk kevéssé megoldott. Elkezdődött egy csoportosítás, mely szerint a külföldi és magyar alkotók munkáinak reprodukcióit különválogattuk, és alfabetikusán rendeztük, de ez a munka közel sem teljes, a művészeti lapok többsége ömlesztve van a fiókokban. (Ennek oka az, hogy ez a gyűjteményi egység kevésbé kutatott, s a jelenlegi dolgozói létszám mellett nincs a feldolgozásra a múzeumnak kapacitása.) V. A különleges technikával előállított lapok Ebben a gyűjteményi egységben nem az ábrázolt tartalom a lényeges, hanem az a mód, ahogyan a képeslapot előállították. Mivel ez egy könnyen beszerezhető termék volt, a kiadók arra törekedtek, hogy a konkurenciát megelőzendő az általuk kínált termék minél vonzóbb legyen a nagyközönség számára. Ezért a korabeli nyomdatechnika minden lehetőségét kiaknázták, hogy minél különlegesebb darabokkal léphessenek színre. Nagyon gyakoriak a ún. domborított nyomással nyomott lapok, de a síkból a tér felé elmozdulást szolgálják a ún. zárt levelezőlapok, amelyek két lapból állnak, s szétnyitva különböző formákat képeznek. Gyakran nem a hagyományos papírt használták a lap alapanyagának. Ismerünk szarvasbőrből, nyírfakéregből, fenyőből, alumínium- vagy rézlemezből készült lapokat is. Az is divatos volt, hogy a papír alapanyagot különböző rátétekkel díszítették. A matricás, a hímzett, a selyem, a gyöngyporos, a csipkés, a tükrös, a haj- és szövetrátétes lapok mellett kedvelt volt az élővirágos, nem egyedi készítésű, hanem bolti forgalomban árult lap is. A századforduló újítása volt az ún. átvilágítható lap, amely a természetes állapotában és a fény felé tartva két különböző képet mutatott, pl. megtekinthető volt egy épület kívülről és belülről, vagy nappal és éjszaka. A lapok a készítési technikáknak megfelelően csoportosítva szerepcinek e részében a gyűjteménynek. E felsorolásból látható, hogy rendkívüli az a témagazdagság, amely a közel egymilliós nagyságrendű képeslapgyűjteményt jellemzi. Szinte nincs az életnek olyan területe, amelyet ne lehetne képeslapok segítségével illusztrálni. A helytörténet-kutatás számára pedig pótolhatatlan értékű e forrásanyag. Ennek megfelelően élénk kutatói érdeklődés mutatkozik a gyűjtemény iránt. A történészeknél csak az építészek kedvelik jobban, számos rekonstrukció előtt kérik, hogy kutassuk fel az adott épület képeslapját. Hiszen, ha készült az épületről jó 5 PETERCSÁKT 1994.86. p.
