Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Módszertan - műhely - közlemények - Fazekasné Majoros Judit: A szerencsi Zempléni Múzeum képeslap gyűjteménye

A szerencsi Zempléni Múzeum képeslapgyűjteménye Fazckasné Majoros Judit Múzeumokban járva mind a laikusokban, mind a szakemberekben felvetődhet a kérdés: milyen tárgyak valóak a múzeumba, melyek érdemesek a megőrzésre. Az általánosan adható válasz egyszerűnek tűnik. A látogatók a nagy értékű műkincseket, a különleges, egyedi darabokat szeretik leginkább, azt szeretnék megtekinteni a múzeumban, amit otthon nem, vagy csak igen kivételes esetben birtokolhatnak. (S valljuk be, mi muzeológusok akkor vagyunk a legbüszkébbek, amikor ilyen tárgyakat tudhatunk az általunk kezelt gyűjteményekben). A képes levelezőlap egyáltalán nem tartozik e tárgyak közé. A képeslap egyszerű nyomdai termék, amit bárki bármikor könnyedén, szinte filléres áron megvásárolhat. A képeslap jellemző tulajdonsága, hogy tömegével állították elő, (ha nem, akkor nem is tekinthető képes levelezőlapnak). Már kiadásának legkorábbi éveiből, az 1890-as évekből fennmaradt olyan adat, hogy pl. csak Németországban egyetlen esztendő alatt 500 millió képeslapot gyártottak.

1 S míg a kezdeti technikák, főként a litográfia csak 1-2 ezer lap kinyomtatására volt alkalmas, a fénynyomatokkal ez a szám már akár tízezerig növelhető volt. Az ofszet eljárással pedig gyakorlatilag nincs felső korláta annak, hogy egyfajta lapból hányat lehet megjelentetni. A lapok postai forgalma is napjainkig növekvő tendenciát mutat. Bár jelentős konkurenciák tűntek fel a piacon, s a képeslapküldésnek elektronikus, internetes változata egyre népszerűbb, a hagyományos postai lapküldés divatja sem múlt el. 2000-ben csak Borsod- Abaúj- Zemplén és I leves megyében 3 millió képeslapot továbbítottak a postai forgalomban, 'falán ennek a tömeges előállításnak és az olcsóságnak tudható be, hogy a legtöbb képeslap sorsa a szemeteskukákban teljesedik be. Mindezek ellenére szinte az. első lapok megjelenésének pillanatától voltak emberek, akik értéket láttak e postai termékben, és szenvedélyes gyűjtőivé lettek. A képeslap magyarországi története az 1890-es években kezdődött. Kezdetben külföldön, elsősorban Németországban gyártott kártyákat lehetett kapni, majd a millenniumi sorozat megjelentetésével megindult a hazai kiadás is (1. kép). Az 1898-as esztendő hozta a nagy áttörést, ebből az évből már minden városnak, de nem ritkán kisebb településeknek is van képeslapja. A századforduló a piac megélénkülését hozta. A századelőn olyan jelentős volt az érdeklődés a képeslap iránt, hogy egyesek a válságban lévő hazai nyomdaipar kitörési lehetőségét látták ebben, és minisztériumi, illetve iparkamarai vizsgálat után állami segítséget is kaptak a képeslap-előállítással foglalkozó nyomdák.

2 A hazai képeslapgyüjtök első egyesülete 1899-ban alakult meg, s e „sport" azóta nagyon népszerű, napjainkban is lelkes tábora van a gyűjtőknek. Egyre másra jelennek meg az egyes településeinket régi képeslapokkal bemutató kiadványok. Vajon mi az oka ennek a népszerűségeknek? A szerencsi gyűjtemény létrehozója, dr. Petrikovits László így ír erről: „A bélyeggyüjtés fiatal koromban kedvenc szórakozásom volt. A gyűjtéssel kapcsolatos sok-sok bosszúságomra új gyűjtési ágat kerestem és egy véletlen folytán birtokomba jutott levelezőlapgyűjtemény változatossága annyira megragadta figyelmemet, hogy áttértem e gyűjtési ág 1 PliTERCSÁK T. 1994. 12.p. 2 Magyar Ipar. 1905.