Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Módszertan - műhely - közlemények - Kaposvári Gyöngyi: A szolnoki múzeum 70 éves

A szolnoki múzeum 70 éves A kezdetektől a II. világháborúig Kaposvári Gyöngyi A szolnoki Damjanich János Múzeum Helytörténeti Adattárában (DAMI1A) külön gyűjteménycsoportot képez a Szolnoki Könyvtár- és Múzeumegyesület iratanyaga. A jegyzőkönyvek, jelentések, beszámolók, levelezés alapján elénk tárul az intézmény megalapításának, első éveinek története, és kirajzolódik egy nagyszerű tudós tanár - dr. Balogh Béla alakja, aki a művelődés ügye iránti elhivatottságból, az akadályok előtt nem meghátrálva létrehozta és közel egy évtizeden át működtette a városi közkönyvtárat és múzeumi gyűjtőhelyet. A múzeum létesítésének gondolata évtizedekkel korábban is fölvetődött már. „Múzeum és könyvtár. Semmi egyéb. Feladatnak ez is elég nagy. és ha szakértelem, pénz van hozzá: a leghálásabb. A közművelődés előmozdításának legerősebb tényezője. Létesítéséhez pedig [...] azonnal hozzá kell fognunk. Mert periculum in mora! [Késlekedésben a veszély!]. Az anyaggyűjtést nem szabad halasztani addig, míg a kultúrpalota felépül, mert addig számtalan tárgyat, amit most még megszerezhetünk, elszednek előlünk. [... ] Minden késedelem nélkül szakmegbízottal kell átkutattatni a vármegyét, összeíratni, megbecsülteim a magánosoknál lappangó muzeális tárgyakat, és mielőbb megszerezni azokat, ha lehet, ajándék, ha nem, vétel útján. Ez áll a régi könyvekre is. De sietnünk kell, nehogy elvigyék előlünk. Ez legyen egyelőre a programunk! "

] E sorokat Hild Viktor, a jeles helytörténész és régész vetette papírra, s jelentette meg az általa szerkesztett Független Lapban 1913-ban. Iliid Viktor (1855. nov. 28. Kecskemét-l929. ápr. 14. Szolnok), Hild József építész unokája, jogi tanulmányai után először a hírlapírói pályát választotta. 1888-ban költözött Jászapátiba, majd két év múlva Jászberénybe. A millenniumi ünnepségek (1896) idején kezdett behatóan foglalkozni a Jászság történetével, régészeti, levéltári kutatásokat végzett, a Jász Múzeum szakértőjeként dolgozott. 1904-ben Szolnokra költözött. Az Alföldi Magyar Közművelődési Egylet szolnoki múzeumi és könyvtárbizottságának vezetőjeként szorgalmazta, hogy a megyeszékhelyen múzeum alakuljon. Ásatásokat folytatott, Régészeti Naplójában rendkívül pontosan dokumentálva a feltárásokat. Őslénytani, numizmatikai és történeti gyűjteményének kialakítása mellett szenvedélyes könyvgyűjtő is volt, igen gazdag könyvtárat hozva létre. Elete utolsó évtizedében Jász-Nagykun-Szolnok vármegye levéltárosaként dolgozott (1. kép). Térjünk vissza a múzeum alapítását illető gondolataihoz: ,, Vidéki múzeum hivatása saját körzete kultúráját bemutatni ősidőktől fogva, de ezt azután oly teljességben, mely részletesség viszont nem képezi az országos intézet feladatát. [...] A régmúlt archeologikus, a mult historikus és a félmúlt ethnographikus emlékeinket kell gyűjtenünk ernyedetlen szorgalommal, mert épen a legmodernebb kor intenzív életműködése a legnagyobb ellenségünk, mert legtöbb régiséget tesz tönkre. A történelemelőtti időknek kiváló leihelye vármegyénk területe. [...] Az archaeo/ogiához kell csatolnunk a palaeontologiai leleteket is, melyekben a Tisza és annak elhagyott medrei dúsgazdagok"- A megvalósulás gátja - mint oly sok más 1 HILDV. 1913. október 23. 3. p. 2 HILD V. 1913. október 16. 2. p.