Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Módszertan - műhely - közlemények - V. Fodor Zsuzsa: 100 év a Veszprém megyei múzeum történetében

A 100 éves évforduló legjelentősebb eseménye A Laczkó Dezső Múzeum munkatársai a rájuk bízott roppant érték tudatának felelősségével, szakmai tudásuk legjavát adva már a felkészülés évében, 2002-ben hozzáfogtak a száz esztendős múzeum jubileumi nagy kiállításának és a hozzá kapcsolódó tanulmánykötetnek az elkészítéséhez. Törekvésük arra irányult, hogy szűkös lehetőségeik ellenére érzékeltessék, mivé terebélyesedett az a múzeumi anyag, amit a jeles elődök megalapoztak, milyen kincsekkel, értékekkel bővült a megye kulturális életének egyik vezető intézményévé vált múzeum. A „Térjünk a tárgyra!" című kiállításban a tárgyaké lett a főszerep, amit a rendezői válogatás sajátos módján is kifejezett. A régészeti, néprajzi, történeti, képzőművészeti, iparművészeti, irodalomtörténeti gyűjteményekből, a könyvtár és az adattár gazdag anyagából négy nagy csoportba rendezték a tárgyakat, dokumentumokat, fotókat. A „Sorozatok, tárgycsoportok, tucattárgyak" témakörökhöz a kiválasztott tárgyakat funkciójuk, formai és tartalmi jellemzőik alapján rendezték sorba, helyenként a tárgyak mennyiségével utalva arra a komoly számbeli gyarapodásra, amelyet a száz esztendő alatt ért el a múzeum. Az intézményben jó néhány olyan tárgyat is őrzünk, amely országosan muzeális darabnak számít, de megyénkből is rendelkezünk olyan kincsekkel, amelyek az adott korból egyedülállóak. Ezek és a szakemberek által különlegesnek tartott tárgyak alkotják a „Ritka, egyedi, különleges" tárgyak csoportját. Míg az első két csoportban elsősorban a tárgyak funkciója, formája, illetve egyedisége volt a láltatás motivációja, a kiállítás utolsó termében azok születése, készítőik vagy használóik személye került a figyelem középpontjába. A „Készítők, használók, fogyasztók" témakörében az is érzékelhető, hogy milyen társadalmi közeg szolgált az adott történelmi korban a tárgyak hátteréül. Ismert megállapítás, hogy a múzeum az emberiség találkozási helye, kollektív emlékezet, egy-egy közösség megnyilvánulásának színtere, ahol az adott közösség hétköznapi és szellemi életének története, kulturális életrevalósága, valamint az a képessége tükröződik, amellyel történelmi múltját saját kora valóságához tudja kapcsolni. A múzeum küldetése tehát abban áll, hogy összekötő kapcsot képez múlt és jelen között, s a történelmi hagyományokat a jelen és a jövő számára hasznosíthatóvá formálja. Erre a közvetítő szerepre hoz példákat a kiállítás utolsó egysége: a „Hagyomány, örökség" címet viselő témakör. Szándékunk volt, hogy megmutassuk, miként viszik tovább a bemutatott gyűjteményi darabok a különféle kulturális hagyományokat a múzeum falain kívülre, miként ösztönöznek továbbgondolkodásra, kinek-kinek saját tapasztalata felelevenítésére. A kiválasztott műtárgyak a teljes múzeumi gyűjtemény reprezentatív csoportját képezik. Ezek egy részét a látogatók már jól ismerik, azonban sok olyan darab is megjelenik, amelyről a nagyközönségnek addig még nem volt tudomása. A válogatásnál az is cél volt, hogy a megye sokrétű múzeumi arculata révén minél teljesebben, hitelesebben mutatkozzon meg. így egy-egy tárló vagy tárgy révén utalunk azokra az ismert személyekre, műemlékeket bemutató kiállítóhelyekre, amelyek meghatározóak a megye történelmének, kultúrájának közvetítésében. A kiállítással azonos címet viselő tárgykatalógus mindenkihez szól: tisztelettel adózik a gyűjtő, adományozó elődöknek, élményeket, ismereteket ad a mai olvasónak, hitet és ösztönzést a jövő múzeumgyarapílóinak. Ugyanakkor forrása a tudományos kutatásnak, s remélhetőleg napi taneszköze a történelemtanároknak.