Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

II. Módszertan - műhely - közlemények - Pintér János: 200 éves a Magyar Nemzeti Múzeum

1945 végén tető került a múzeum fölé, bár ablak és fűtés még nem volt. Az infláció miatt - engedéllyel - három duplum aranydukát eladása révén vásárollak tüzelőt. 1946 májusában már kiállítások nyíltak „Orosz-magyar kapcsolatok" és „Amerikai életforma képekben" címmel. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc centenáriumára megnyílt kiállításnak egymillió látogatója volt. A következő években a Nemzeti Múzeum sem maradhatott ki a Révai József irányította, szovjet példát másoló demagóg és hazug kultúrpolitikából. Jelezték ezt az időszaki kiállítások is (1950: A Szovjetunió 16 állama, 1951: A Koreai Demokratikus Köztársaság, 1953: Az albán nép élete). 1951-ben szovjet mintára készült el a régészeti kiállítás azzal a céllal, hogy széles tömegek számára legyen tanulságos a bemutató. Ezért kevés tárgyat, több szöveget és hatalmas méretű grafikákat alkalmaztak. Az alapítás 150. évfordulójának esztendejében több szervezeti változás történt. Létrehozták a Központi Régészeti Könyvtárt, a hazánk területén végzett ásatások dokumentációjának gyűjtésére és megőrzésére a Régészeti Adattárat, a Restaurátor Osztályt, a Történeti Tár pedig kéttéoszlott a Középkori, illetve az Újkori Osztályra. Az 1950-es évek nyomasztó politikai légkörében a művelődéstörténeti kutatások elsorvadtak, s e terület gyűjtőmunkája gyakorlatilag megszűnt. A korszak múzeumi világát jól szemlélteti az 1953. évi, a Rákóczi-szabadságharc kezdetének évfordulója alkalmából rendezett kiállítás, amelynek vezérgondolata az volt, hogy Rákóczi és a kurucok a kommunizmus előfutáraként küzdöttek. Az 1956-os forradalom harci eseményei - a Magyar Rádió épületének közelsége miatt ismét jelentős kártétellel jártak együtt. A múzeum tetőzetének jelentős része leégett. Különösen nagy veszteséget szenvedett az épületben elhelyezkedett Természettudományi Múzeum: Afrika-kiállítása teljes egészében, az Ásványtár és annak könyvtára nagy részt megsemmisült. November 4-e után szovjet parancsnokság költözött az épületbe, katonaság állomásozott itt, sőt egy ideig kórháznak is használták. 1961-ben megnyílt az új régészeti kiállítás, ahol jelentős hangsúlyt kapott a történetiség, s a kivitelezésben is szakítottak a korábbi didaktikus, neoprimitiv szemlélettel. 1945 után először ekkor készült el idegen nyelvű kiállítási vezető németül. Az 1960-as évektől nőtt a tudományos dolgozók száma, a kisegítő személyzeté alig. Nagymértékben fellendült a tudományos tevékenység, különösen a régészeti területen, a Történelmi Képcsarnok ikonográfiái, az Eremtár pénztörténeti, az Újkori Osztály ötvösségre vonatkozó kutatásai és feldolgozásai is jelentősek voltak. Ugyanakkor számottevő veszteséget jelentett, hogy a Múzeum egyik legdinamikusabban gyarapodó gyűjteményét, a Fényképtárat 1964-ben át kellett adni az akkor formálódó Legújabb kori Történeti (később Munkásmozgalmi) Múzeumnak. Az 1960-as évektől alakult ki a múzeum vidéki filiale hálc>zata. Kiemelkedő jelentőségű, nemzeti múltunk gazdag hagyományú történelmi emlékhelyei kerültek a Nemzeti Múzeumhoz, így 1962-ben a visegrádi Mátyás király Múzeum, a monoki Kossuth Lajos Emlékmúzeum, a sárospataki Rákóczi Múzeum, majd 1985-ben az esztergomi Vármúzeum. Kiemelkedő esemény volt a Nemzeti Múzeum életében, amikor 1978-ban az Amerikai Egyesült Államok által visszajuttatott Szent Koronát és a koronázási ékszereket az intézmény e célra kialakított termében helyezték el. 2000-ig, amikor átkerült a Parlamentbe, jóval több, mint 10 millió látogató tekintette meg az ereklyéket. Jelenleg csak a koronázási palástot őrzi és mutatja be a Múzeum. A régészeti ásatások során a Nemzeti Múzeum munkatársai szinte az egész ország területén részt vettek a feltárási munkálatokban, amelyek révén értékes leletekkel gyarapodtak a múzeum különböző régészeti gyűjteményei. A történeti, művelődéstörténeti gyűjtemények az ajándékozások minimálisra csökkenése, a szűkös anyagi lehetőségek és a növekvő árak miatt kevésbé tudták növelni anyagukat. Mindezek ellenére nagy értékű ritka-