Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)
III. Kiállítások - Ihász István: Gomb és kabát. A profán valóság bemutatásának kísérlete a Terror Háza Múzeumban - Budapest
Gomb és kabát A profán valóság bemutatásának kísérlete a Terror Máza Múzeumban Ihász István Egy nagy közhellyel kezdve: korunkban a történelem felértékelődött; korkép- és identitáskeresés, kontinuitás és diszkontinuitás, jelenünk félmúlthoz való viszonya izgatja a közéletet. A folklorizált elemekként ártatlanul bennünk élő mítoszok nem károsak, amíg egy központilag vezérelt konstrukció nem épül rájuk. A professzionális történészgondolkodás ma már megpróbál racionális magyarázatot adni mindazokra a legendákra, mítoszokra, tévhitekre, melyekre történeti tudást, identitást épít a politika, a közszellem. Nem mindig volt ez így! Az 1945 utáni történetírás első egy-két évtizede „a múltat végképp eltörölni" szemléletével - a magyar múlt Mód Aladár kijelölte „vörös fonalát" leszámítva - mindent avítt, retrográd, feudális, klerikális, népellenes, fasiszta stb. jelzővel illetett - megalapozva a következő generációk számára egy könnyen befogadható, mert leegyszerűsített és folklorizálható, toposzokkal teleültetett világképet. A történész társadalom már a 60-70-es évek fordulóján felvette a harcot saját sáncain belül a differenciáltabb ábrázolásmódért, csakhogy a 20. századdal foglalkozók ab ovo elkötelezett látásmódja (vagy óvatossága, a politikatörténet elkerülése), a források alig hozzáférhetősége behatárolta a jó szándékú kezdeményezéseket. Az 1970-80-as évek áttörése óta zajló - s a rendszerváltással is segített folyamat alig lehetett hatással a korábban a pártközpont, korunkban a média vezérelte társadalmi közgondolkodás öröklött sablonos (1945 előtt alapvetően rossz, utána alapjában véve jó rendszerekben éltünk) szemléletére. Eszerint az 1950-es évek bicsaklásait, megkérdőjelezhető módszereit leszámítva „pártunk és népünk" jó úton járt az elmúlt évtizedekben - hála a kevés számú internacionalista lelkületű előd 1945-öt előkészítő tevékenységének. A korunk közgondolkodását meghatározó 50-60 éves generáció tankönyvei tele voltak a Ságvári Endrék, Rózsa Ferencek, Geisler Eták, Hámán Katók, Schönherz Zoltánok képeivel; apáink helyett megannyi Dugonics Tituszként ők dacoltak századunk 1945 előtti mételye, „a kleriko-fasiszta Horthy-rendszer népnyúzó rezsimjeivel". A Rákosi-korszak ábrázolása is a kontinuitás-diszkontinuitás kocsonyás viszonyrendszerébe ágyazódott, egyfajta leejnye-bejnyézett szent tehénként, az 1980-as évekig. Az a profán kísérlet, megközelítés, amiről a Terror Háza kapcsán szólunk, a történelemnek részben túlbeszélt (nyilas), részben agyonhallgatott vagy értékelésében relativizált (kommunista) részének egy szeletét, a két diktatúra terrorját érinti csupán. Egy olyan felfokozott társadalmi-politikai érdeklődés közepette, amikor válaszra vár, kik követtek el emberiség elleni bűntetteket a bíróságokon, az AVH kötelékében, továbbá, hogy az ország bolsevizálásában aktívan részt vevők messianisztikus országmegváltó hite teljes vagy részleges felmentést nyújthat-e azoknak, akik később maguk is a kommunizmus áldozataivá váltak. Hol van a közönséges politikai bűnözés megítélésének a későbbi mártíromság fényében relativizálható, vagy az utókor számára méltányolható szintje? Egyáltalán összehasonlítható-e a hazánkat ért két terrorkorszak? A kínzatások, a meggyötörtetések egymással való összevetése csak arra vezethet, hogy szembeállítsa a rendkívüli változatossággal végrehajtott megsemmisítési módszereket elszenvedettek csoportjait. A Terror Háza (tematikus alcíme is lehetne) az idegen katonai megszállók és hazai kollaboránsaik által elkövetett cselekmények és következményeik mementója. A fizikai erőszak, a propaganda szellemi terrorja történelmi hátterének a tett helyszínén való megidézése. Epülete mára a közbeszéd múzeumává vált, jóllehet klasszikus múzeumi funkciók - gyűjtés, nyilvántartás, raktározás, konzerválás - nélkül hivatalosan még nehezen sorolható be pontosan az „emlékhely-gyüjtemény-kiállítóhely-múzcum" fokozatok bármelyikébe.
