Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

III. Kiállítások - Tóth G. Péter: „Ember, bőrbe kötve" - Laczkó Dezső Múzeum (Veszprém)

sok más hétköznapi cselekvéssort rögzített jelenetek között bukkant rá Lipovszky a filmekből ismerősnek tűnhető kivégzésjelenetekre. Müvének bevezetőjében írja: „Gazdag a választék a fejbelövéstől kezdve, a hátulról bekapott sorozatig. Számomra meglehetősen bizarrnak tünt egy standard mozgásminta kollekcióban a kivégzések jeleneteinek szerepeltetése, ezért ezt a kontrasztot használom fel, és részletezem ebben a öt perchez közeli projektben. [...] A projekt szereplői drótvázas emberi alakok, steril fehér térben. Maga a mozgás nagyon rövid, mindössze pár másodperc, mely a film végén látható teljes egészében, sok kameraállásból. A film elejét olyan részletek töltik ki, melyek nem sejtetik a végkifejletet, aztán kimerevített képeket látunk, melyben az összecsukló és rángatózó emberek táncra emlékeztető pozíciókban szerepelnek. A végén látott képsorok azonban más megvilágításba helyezik az eddigi látványt." A test kiterjesztése és meghosszabbítása (konstrukció) A belső világ megismerése mellett fizikai világunkat (saját testünket) oly mértékben kiterjesztettük, meghosszabbítottuk, megnyújtottuk, hogy magasságában és mélységében is, minden és mindenki „érintetté" vagy „elérhetővé" vált. Miután a megismerés vágya által mozgatott orvoskéz feltárta a kutya, a majom, majd az ember testének belső világát, a külső világ is a hódítás terepe lett. Lajka kutya a Szputnyik-2 fedélzetén, Sam majom a Mercury kapszulában, Jurij Gagarin pedig a Vosztok-1 űrhajó segítségével tágította ki az univerzumot. Az ember testének kiterjesztése tematikát a „Rész / Egész", az „Érzékelés", a „Felület" és a „Pótlás, Pótlék" jelenségek tárgyi jeleivel mutatjuk meg. Marshall McLuhan szerint a ruha az emberi bőr, a kerék pedig a láb kiterjedése. Használati eszközeink többségét úgy tervezték meg, hogy alkalmazkodjanak az emberi testhez, a kézhez jól illeszkedjen a toll, a kilincs, a lábhoz a cipő. Érzékszerveink hatékonyságát fizikailag is fokozni tudtuk a látcsővel, a mikroszkóppal vagy a telefonnal. Fliányosságainkat ellensúlyozni tudtuk a szemüveggel vagy a hallókészülékkel. Pótolni tudtuk a balesetben, harci cselekményben elvesztett végtagokat és cserélni a működésképtelen szerveket. Ebben a kiállítási egységben olyan tárgyakat helyeztünk el, melyek az emberi test meghosszabbításaként értelmezhetőek. A testrészek közül a fejhez jól „illik" a sisak, a kalap, a sapka; a kézhez a kesztyű, a fogó, a nyél, az irón és az írógép vagy a számítógépes klaviatúra; a lábhoz a cipő, a pedál, a lépcső. Érzékszerveink közül a szem erősítését szolgálja a szemüveg, a látcső, a mikroszkóp, pótlékaként a fényképezőgép; a fül meghosszabbítása a telefonkagyló, a hallókészülék; a szaglás befolyásolását szolgálja a művi illat, a parfüm, a dezodor; bőrünk újabb rétege a ruha. Számos olyan tárgy létezik természetesen, melyeknek nem csak „hétköznapi" jelentése van. Ezen jelentések bemutatása azonban csak villanásnyi lehet egy kiállításon. A szekrénybe akasztott kabátok elsődleges látványát a kabátujjakra varrt karszalagokkal egészíthetjük ki. így egy múzeumi szekrényben egymás mellé kerülhet a vörös- és a nyilaskereszt, az AVH vagy a Munkásőrség „kar"-hatalmát megjelenítő szalag, a park vagy jegyellenőr jelvényével. Egy másik egységben a férfi és a nő különbségeit mutathatjuk meg csak a cipők látványával, amikor a divatos női lábbelik, tüsarkak, rojtok és pántok képei előtt egy rúdon fekete férficsizmák sorjáznak. Mai kultúránkra jellemző, hogy a tárgyak elárasztanak minket. Ránk zúdul a reklámok özöne, mely alatt nyögve ugyan, de élvezni tudjuk a fogyasztás javait; egyre nehezebben, de követni tudjuk a divat diktálta tempót. Ezt a tárgyi világot megjeleníteni egy kiállításban szinte lehetetlen. Tudatosan vállaljuk tehát a zsúfoltságot, és a „kiállítás" helyett a „kirakat" műfaji megnevezést. Ebben a tárgyi tobzódásban vagy elveszünk vagy szelektálunk; vagy kiragadunk egy-egy elemet, tárgyat, mellyel személyes kapcsolatot teremthetünk, vagy elmenekülünk e káosz elől. Mindezt a nézőkre bízzuk.