Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

III. Kiállítások - Tóth G. Péter: „Ember, bőrbe kötve" - Laczkó Dezső Múzeum (Veszprém)

A szabályozott testfelmutatások helyszínei közül a halálra felkészülőnek, a halott testnek vagy a társadalmi halált megélő „bűnösnek" mindezek mellett külön színpad is jutott. Említhetjük itt a hatalom megjelenítésének mai modelljét is megteremtő igazságszolgáltatási teátrumot (a bíróság, és az ítéletvégrehajtás színpada), az orvoslás színtereit (a kórház és az anatómiaszínház), valamint a haldoklás és a meghalás nyilvánosságát, a gyászmenetet, a temetést vagy a halott lelki üdvéért tartott gyászszertartást. A társadalmilag szabályozott testmegjelenítések mellett a szabályozatlan felmutatásoknak is nagy jelentősége van a nyilvánosság előtt. A háborúk, a vallási villongások, a lázadások brutális megnyilvánulásai; a tervezett vagy spontán szerveződő mészárlások, vagy a nyilvánosan elkövetett bűncselekmények, terroresemények ma is sokkolják a közvéleményt. A nem normatív, de társadalmilag szabályozott „lázadás-rítusokat" is részben ide sorolhatjuk, hisz itt is sok esetben a végkifejletnél - a „társadalmi kontroll" teljes hiányában - az egyén szempontjából káoszként megélt tomboló erőszak valósulhat meg. A kiállítás első része azokat a „színpadszerü" megnyilvánulásokat mutatja be tárgyakhoz kötött kisebb blokkokban, ahol gyakran egyszerre valósult meg a testbe való „behatolás" és a test „kiterjesztésének" társadalmi igénye. Külön egységet képez az orvoslás és a szülészet tematikája, melyet a gyógyításhoz, a szüléshez vagy a boncoláshoz szükséges eszközökkel jelenítünk meg. A császármetszés került elsőként a szülészeten belül a hivatásos férfiorvosok tevékenységei közé a női bábáktól. Ennek a folyamatnak sajátos polémiájára világított rá Hans Peter Duerr, aki a nők orvostudományon belüli szerepvállalását, továbbá a férfiak szülész(nő)-ként (man-midwife) való megnyilvánulásait párhuzamosan vizsgálta. Az intimitásokkal foglalkozó munkájában önálló fejezetet kapott a férfiorvos „kezéhez" készült nőgyógyászati Spekulum, mely vizsgálati eszközként a férfiorvosok mutató- vagy a 18-19. századi orvosi nyelvben elnevezett szülész-ujját hosszabbította meg. Érdekes az a folyamat, ahogy a férfiorvosok, mint akik kezdetben az írásbeliség privilégiumával bírva leírták könyveikben a női testet, majd - miután a boncolás általános gyakorlattá vált az orvosképzésben - feltárták a nők testét, ezt követően kisajátították a nők egyedi misztériumát is, a szülést. A leírással, feltárással, kisajátítással egyrészt behatoltak a nők testébe, másrészt, mintegy az általuk feltalált eszközökkel kiterjesztették, megnagyobbították, meghosszabbították a saját testüket. Régi vágya nemcsak a tudósnak, hanem a művésznek is, hogy megtudja, hogyan néz ki testünk belseje. Minden idők költészete is hordozza azt az akaratot, hogy megtudja, leírja, hogyan is néz ki az ott belül. Az emberi test megismerésének vágya a testet borító bőr felhasítását, a test megbontását, épségének megsértését eredményezte, mely nemcsak az orvostudomány hatókörén belül jött létre. A tudás vagy a művészi megismerés mellett társadalmilag is intézményesültek a másik ember kínzását, vagy megcsonkítását célzó jelenségek. A gyógyítás és a szülés mellett a „behatolás" fontos nyilvános színterének tekinthetjük azokat a helyeket, ahol a másik ember megmentése, világra segítése helyett az ölés vagy a megsemmisítés valósult meg. Az „agresszió" vagy „erőszak" (Gewalt, violence), illetve az „erőszakos cselekmény" kifejezések általában destruktív jelentéstartalommal bírnak. Konstruktív, kultúrameghatározó jelentéseiről általában megfeledkezünk. Nem tagadhatjuk azonban, hogy az agresszív érzelmek, a gyűlölet, a düh, a szóbeli vagy verbális agresszió, a fenyegető magatartás, a tettlegesség, a fájdalomokozás, a másik ember megsebesítése vagy rituális megölése, a háborús körülmények között végrehajtott gyilkolás éppúgy része lehet életünknek, mint az ünnep, az embercsoportokat egybekovácsoló szertartás vagy a vallási ideológiák által diktált szeretetparancs. Ezt a helyszínt a harctéri behatolás eszközeivel, vagyis a fegyverekkel jelenítjük meg.