Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

II. Módszertan - műhely - közlemények - Nagy Ádám: Kőhegyi Mihály (nekrológ)

múzeumban szükség lehetett. Majdnem három évtizedig dolgozott együtt egyetértésben a néprajzos Sólymos Edével, aki még gimnazistaként hívta segítségül a múzeumba. 1986-tól 1996 decemberi lemondásáig még igazgatta is álmai intézményét. Lelőhelyek százain ásta ki az Alföldön előforduló népek sokaságának emlékeit. Közülük kiemelkedő a madarasi az egyetlen teljes egészében föltárt - késő szarmata temető 13 évig szívósan vallatott területe. „Feldolgozásával adós vagyok" - írta önkritikusan 1997-ben. Bajai helytörténeti kutatásai az őskortól szinte napjainkig a legkülönbözőbb témákban, a népoktatástól a névadási szokásokon át az egyháztörténetig, nélkülözhetetlenek. Első numizmatikai témájú cikkét, 1965 után, számos kisebb-nagyobb éremtani tanulmány követte. Numizmatikusként is számon tartott kutató. Elvégzett számtalan apró munkát, mert érezte, hogy így szolgálja a tudományt. Nem törekedett szenzációs felfedezésekre, ellenben mindennek utána járt, minden használható adatot igyekezett közkincsé tenni. Egy-egy összefüggésért az ország igen sok szegletét összejárta. Nem igényelte a polihisztor jelzőt, ő csak mint „a nyitott eszű, érdeklődő falusi gyerek egyszerűen egyre messzebb akart ellátni", vallotta magáról. Bibliográfiájában közel 1000 írása sorakozik az irodalom, nyelvészet, történettudomány, orvostörténet és még sok más területről. Legalább 100 különféle könyvben, évkönyvben, folyóiratban, újságban és kiadványban jelentek meg dolgozatai. Bizonyára ő az, aki 1963-tól a legtöbb társszerzővel dolgozott észrevétlenül tudományszervezői munkát is ellátva ezzel. 0 az, aki rendszeresen megjelent, legtöbbször előadással is résztvevője volt a különböző tudományágak hazai és számos külföldi konferenciáinak. A Magyar Numizmatikai Társulat választmánya 1988-ban a Társulat alelnökévé választotta. Szűkebb hazája, Baja közéletének mindig tevékeny részese cím és rang nélkül, 1990-1994 között a város képviselőtestületének tagja volt. Egyenletes, megbízható munkáját nem kísérte különösebb hivatalos elismerés. Elsők között kapta meg 1982-ben a Móra Ferenc-díjat, majd 1988-ban a Numizmatikai Társulat a Réthy-emlékérmet adományozta neki kiemelkedő numizmatikai munkájáért. Bács-Kiskun Megye Tudományos Díját két alkalommal, 1988-ban és 1996-ban, a Baja városért kitüntetést 1996-ban vehette át. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Rómer Flórisérem elismerésében 1999-ben részesült. Baja város 2001-ben posztumusz díszpolgárává fogadta. Kőhegyi Mihály munkálkodása nem szűnt meg, hiszen lépten-nyomon kezünkbe kerül egyik másik dolgozata. Számos közösnek indult munka később készül el. Megnyugvás lett volna számára, ha a jeles madarasi szarmata temető tudományos összefoglalása, tanulságai még életében megjelenhetett volna. Hamarosan ez is elkészül, a tanítvánnyal és kollégával együtt elképzelt módon. A 60 éves születésnapjára 1994-ben kis könyvben kiadott bibliográfiáját nekem, mint „régi múzeumi pajtásának" ajánlotta azzal a reményével, hogy még sok közös munkát fogunk végezni. Ha nem is sok, de néhány szerencsére megvalósult, néhány pedig ezután jelenhet majd meg. Legszívesebben minden ezutáni írásomhoz odaírnám az ő nevét is.