Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

II. Módszertan - műhely - közlemények - Matussné Lendvai Márta: 50 éves a dunaújvárosi Intercisa Múzeum

fürdő megtekintésével zárult, ahol Pongrácz Zsuzsanna bemutató vezetésén vehettek részt az érdeklődők. A Dunaújvárosi Hírlap október 11-ei számában Pálinkás István az eseménnyel kapcsolatban az alábbiakat írta: „Ki hinné, hogy mennyi minden belefér két napba!... a meghívottak körében készített pillanatszondánk azt jelezte, hogy szükség volt erre a találkozásra, a kezdeteknél segédkező kollégák meginvitálására, a párbeszédre".

3 Fülöp Gyula, a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságának igazgatója az alábbiakban összegezte a találkozó jelentőségét: „...azt gondoltuk, hogy a hőskorra koncentrálunk, s meghívjuk a régi-régi régész kollegákat, kutatókat, akik dolgoztak itt akkor. Az ifjabbak közül - akik a korábbiakban dolgozhattak itt, beleértve magamat is - Fiatházi Gábor is eljött, vagy Visy Zsolt. ... A lényeg az volt, hogy, aki vállalta az előadást, azonosult a személyi élményekkel átszőtt tudományos megközelítéssel."

4 Visy Zsolt, az Intercisa Múzeum egykori igazgatója szerint „...a múzeum az adott körülmények között jól működő intézmény. Méltó helyet foglal el mind szakmailag, mind tevékenységében. A munkatársakkal való beszélgetésekből azt szűröm le, hogy jó légkörű munka folyik, s ez a legfontosabb."

5 Az emlékülés résztvevői a múzeum második emeleti kiállítótermében megtekinthették a 2001. május 17-én megnyílt „Új város születik" című kiállítást is. A bemutató Dunaújváros várossá nyilvánítása 50. évfordulója tiszteletére készült. A település születésétől fogva az érdeklődés középpontjában állt, kimondva, vagy kimondatlanul mindenkinek volt/van véleménye róla. Története nem nélkülözte a megszépítő legendákat, de a rosszindulatú torzításokat sem. A kiállítás alapgondolata szerint Dunaújváros fejlődésében, várossá válásában nemcsak a nehézipari bázis telepítése, növekedése tükrözte a változásokat, hanem a város arculatának, az itt összesereglett embereknek az átalakulása is Ezért a városlakó emberre koncentrálva igyekszik bemutatni a várossá nyilvánítástól a megyei jogú város státuszának elnyeréséig tartó időszak legfontosabb mozzanatait, azt a folyamatot, amelynek eredményeképpen a lakótelep méretűre tervezett település azzá lett, amivé lett. A tárlat megnyitásával egyidejűleg megjelent a kiállítást rendező Matussné Lendvai Márta azonos című tanulmánya is. „Tartozzék az ünnepi hangulathoz némi jelenkori lélekbúvárság, akkor is, ha az Intercisa Múzeum sokrétű munkájáról képtelenek vagyunk néhány soros összefoglalót írni. ...az elmúlt években egyre erőteljesebben jelentkezik az intézménynek... a közművelődési funkciója... Gondolunk itt a sokrétű fotótárlatokra, történeti, történelmi ihletésű kiállításokra, képzőművészeti kamaratárlatokra, és persze a játszóházakra is. ...tudjuk, az anyagi feltételek ma sem rózsásabbak ...s gyakorlatilag ezt a szakmát is az őrült elhivatottság élteti és viszi előre. A magunk részéről ehhez a megszállottsághoz kívánunk még legalább ötven évet!"

6 3 Pálinkás István: Legalább még ötvenet!, Dunaújvárosi Hírlap 2001. október 11. 4 uo. 5 uo.