Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

II. Módszertan - műhely - közlemények - Újváry Zoltán: Százéves a Kiskun Múzeum

Százéves a Kiskun Múzeum Újváry Zoltán Minden intézmény életében jelentős évforduló a századik. A kezdetektől három generációnyi idő. Számos munkatárs neve kapcsolódik a történetéhez. Az alapítókat, az első évtizedek dolgozóit ma már az utódok emlékezete idézi. Száz év folyamán két világháború sújtotta az országot, rendszerváltozások, gazdasági gondok nehezítették a működést. Mindezek valamilyen formában az összes intézményt érintették. Ezek hatását különösen megérezték a kulturális létesítmények, így a múzeumok is. Évszázados múltjukban az egész országot érintő események is meg-megjelennek. A társadalmi és gazdasági élet, s nem kevésbé a politikai helyzet korszakonként rányomta bélyegét az intézmények működési tevékenységére. Jól mutatja ezt egy-egy múzeum története is. Különösképpen vonatkozik ez a Kiskun Múzeum százéves múltjára. A centenárium fontos alkalom arra, hogy visszatekintsünk az elmúlt évszázadra. A múlt felidézésével emléket állítunk elődeinknek, mindazoknak a munkatársaknak, akik a múzeum létesítésének gondolatától, a kezdetektől részesei voltak annak a feladatnak, amelyet egy közművelődési, s egyben tudományos tevékenységet is folytató intézménytől a társadalom, elsősorban Kiskunfélegyháza népe elvár. A múzeum létesítésének gondolata a 19. század végén Kiskunfélegyházán összekapcsolódik az akkori algimnázium működésével. Jeles tanárok szakszertári gyűjteményeket hoztak létre. A létesítendő múzeum alapját a régiséggyűjtemény alkotta. Ennek a gyűjteménynek a keletkezése az 1875. év. Ekkor még a múzeumalapító Szalay Gyula a nyitrai gimnázium tanulója volt (1884-86), majd az egyetem elvégzése után, mint kegyesrendi tanár a lévai gimnáziumban tanított. 1893-ban a rendből kilépett, s a félegyházi városi katolikus gimnáziumban nyert tanári állást. Ettől az időtől számíthatjuk múzeumszervezői munkásságát. Tevékenységét más városok gimnáziumában létrehozott gyűjtemények is inspirálták. Nagykőrösön a református főgimnázium régiséggyüjteménye az 1860-as években keletkezett. Kiskunhalason úgyszintén a református főgimnáziumban 1874-ben hozták létre a régiség-gyűjteményt. Jászberényben ez időben - 1873-ban - már múzeumot alapítottak. A gyűjtemények és múzeumok létrehozásának a gondolata a 19. század második felében különösképpen a millennium közeledtével, felerősödött. Ebbe a vonulatba helyezhető a kiskunfélegyházi múzeum alapítása is. A kiskunfélegyházi múzeum alapját a gimnázium régiség- és egyéb gyűjteménye alkotta. Az iskolai értesítőkben a museum megnevezés a történelmi szertár nevében előfordul, így: A történelmi és phylologiai museum. Az aláíró: Szalay Gyula a történelmi és phylologiai museum őre. Külön-külön tájékoztat az értesítő a pénz- és éremgyűjteményről és a régiségtárról. Az aláíró ezeknél is Szalay Gyula, mint a gyűjtemények őre. Ezekből egyértelműen kitűnik, hogy az önálló múzeum létesítéséhez az alapanyag rendelkezésre állt, valamint az is, hogy a gyűjtemények kezelője Szalay Gyula gimnáziumi tanár volt, akinek nevéhez kapcsolódik a gyűjtemények önálló múzeummá való szervezésének gondolata és 1901-ben a város vezetése elé való beterjesztése. Egy év múlva, 1902. év végén a városi múzeum létesítését a közgyűlés elfogadta. A legnagyobb gondot a tárgyak elhelyezése jelentette. A teljes gyűjtemény a gimnázium épületében volt. Éppen tíz év telt el, amikorra a múzeumi gyűjtemény a gimnázium épületéből 1912 őszén új helyre, az ún. Kisvárosháza (Görög-ház) épületébe került. A múzeum az 1930-as évekre olyan jelentős gyűjteménnyel rendelkezett, amelyet a Kisvárosháza épületében már nehéz volt rendezni, raktározni, a zsúfoltság miatt nem lehetett megnyitni a nagyközönség előtt. A múzeum voltaképpen egyszemélyes volt. Minden mun-