Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

II. Módszertan - műhely - közlemények - Pintér János: 200 éves a Magyar Nemzeti Múzeum

közügy „... nemcsak magunk, hanem Hazánk hasznára is kelletik gazdagoknak lennünk...". A „Nemzeti Gyűjteményes Tárháznak" - azaz a múzeumnak - magában kell foglalnia mindazt, ami „a nemzeti literaturához" (azaz tudományhoz) tartozik. Ezalatt az emlékirat készítői a magyar történelem tárgyi és írásos emlékeit, fegyvereket, pénzérméket, „híres férfiak képmásait", ötvöstárgyakat, műemlékeket, továbbá természettudományi és ipartörténeti emlékeket értettek. Feladatként jelölték meg, hogy felkutassák és megőrizzék a magyar eredetű és vonatkozású műtárgyakat. Az emlékirat minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy az 1807. évi országgyűlés 24. törvénycikke a nemzet tulajdonába adta Széchényi Ferenc gyűjteményét. A Museum Hungaricumban foglalt alapelvek országszerte lelkesedést váltottak ki, de az adományozó kedv már nem csapott magasba. Az első ajándékozó Kindli Mátyás pesti szűcsmester volt, s polgárok, köznemesek, városi értelmiségiek, egyházi személyek mellett az arisztokrácia néhány tagja is átérezte a nemzet múzeuma gyarapításának fontosságát. így 1808-ban Festetics Julianna grófnő, Széchényi Ferenc felesége értékes éremgyűjteményét adta át, megvetve ezzel a Természetiek Tára - a majdani Természettudományi Múzeum - alapjait. Az Illésházy família utolsó tagja a múzeumra hagyta kincstárát, Marczibányi István pedig 70 ezer forintos alapítványt tett. Változatlanul gond volt a szépen gyarapodó anyag megfelelő elhelyezése. Grassalkovich Antal herceg a Hatvani utcában (a mai Kossuth Lajos és Szép utca sarkán) lévő telkét adományozta ilyen célra. A múzeumépület tervét a neves építész, Hild János 1807ben el is készítette, de szerencsére nem valósult meg, ugyanis az egyemeletesre tervezett szerény épület rövid idő múlva alkalmatlan lett volna a múzeum céljaira. Az épület mielőbbi felépítését szorgalmazó József nádor a Hatvani utcai telket eladatta, és Batthyány Antal hercegnek az Országút (a mai Múzeum körút) mellett, káposztáskertek és tehenészetek szomszédságában lévő majorságát szemelte ki a Nemzeti Múzeum épülete és parkja számára. 1813-ban meg is vásárolták azt a városfalon kívüli területet a rajta levő kerti házzal együtt, hozzávéve még néhány szomszédos telket és kisebb házat. Ezekbe az épületekbe az elkövetkező években a természettudományi gyűjteményt, a pannóniai kőemlékeket, a Könyvtár, majd az Érem- és Régiségtár anyagát helyezték el. A múzeum épületének felállítására azonban még évtizedeket kellett várni. A nehézségek ellenérc 1825-ben megjelent az Érem- és Régiségtár első katalógusa, a Cimeliotheca Musei Nationalis, amely három fő csoportba sorolta a gyűjteményi anyagot éremgyűjtemény, görög és római régiségek, nemzeti érdekű tárgyak. Ez utóbbiakba a „pecsétlők és pecsétek" (83 db), „régiségek és ritkaságok" (312 db), valamint fegyverek (193 db) tartoztak. Döntő előrelépést az 1832-1836. évi országgyűlés hozott, amikor az utolsó napokban szavazták meg „a nemzeti művelődés díszére" szóló 36. törvénycikket, amely intézkedett arról, hogy félmillió forintot fordítsanak a múzeum felépítésére. Ezen túlmenően 125 ezer forintot biztosítottak Jankovich Miklós (1773-1846), a neves műgyűjtő és régészgyűjleményének megvásárlására. A Jankovich-gyüjtemény megszerzését méltán tartják a Nemzeti Múzeum második alapításának, hiszen az átvett anyag páratlan kincseket tartalmaz. A 63 000 kötet könyv (köztük 50 000 hungarika) 4000 oklevél, 1400 kódex a Széchényi Könyvtárat gazdagította. A 6000 darabot meghaladó éremgyűjteménynek (köztük csaknem 1000 db az arany) különösen erdélyi pénzei és emlékérmei képviseltek nagy értéket. Egyedülálló az 1266 darabot kitevő, egyházi szertartásokon használt tárgyakból, ékszerekből, serlegekből és kelyhekből álló ötvösanyag. A fegyvergyűjtemény 174 db, zömében művészi kivitelű tárggyal gyarapodott, köztük Zsigmond király kardjával, Báthori Zsigmond buzogányával, II. Rákóczi György sodronyingével, két elefántcsont nyereggel. Ugyancsak az 1832—1836-os országgyűlésen ajánlotta fel a Nemzeti Múzeumnak 192 darabból álló képgyűjteményét Pyrker János László egri érsek. A 15-18. századi, főleg