Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)
II. Módszertan - műhely - közlemények - Halmágyi Pál: Két makói Amerikában - Pulitzer József és Galamb József
1928-ban Horthy István megszerezte a budapesti József Nádor Műszaki Egyetem gépészmérnöki oklevelét. Az angolul, németül, franciául kitűnően beszélő fiatalember készült az amerikai tanulmányútra. Az autózás és repülés iránt érdeklődő mérnök a Ford Művek munkáját szerette volna megismerni. Horthy kormányzó 1929. szeptember 29-én avatta föl a világháborús hősök emlékmüvét Makón. Itt magához hívatta a kormányzó Galamb Sándort és megkérte írjon testvérének, hogy István fia végzett és mehet Amerikába. Az ügy ezzel jó kezekbe került és minden tökéletesen sikerült, bár Galamb József közismert szerénységéve finoman a háttérben maradt. Közbenjárása nyomán Henry Ford saját kezűleg írt a kormányzónak, szívesen fogadja fiát Detroitban. A későbbi kormányzóhelyettes értékes másfél évet töltött a Ford Művekben. 1929 őszétől előbb egyszerű munkásként dolgozott, majd a traktorszerelési osztályra, s végül a kísérleti tervező osztályra került. Horthy István kinttartózkodása alatt, az Autó című budapesti lap, 1930-ban címlapon hozta Galamb Józseffel közös fényképét és nagy cikkben számolt be a két magyar mérnök, illetve a Ford Müvek munkájáról. 1931 tavaszán, a gyakornoki hónapok végén, Horthy István vett egy kis Fordot, s azon indult bejárni Amerikát. A világ egyik legmodernebb üzemében töltött másfél év, és az Egyesült Államok megismerése jelentősen befolyásolta gondolkodásmódját, munkáját, s egész későbbi életét, írta nemrég megjelent könyvében felesége, gróf Edelsheim Gyulai Ilona. 8 Galamb József 1932-ben volt utoljára itthon. A kormányzó - a visszaemlékezések szerint - garden partyt adott tiszteletére. Galamb Józsefnek ez volt az utolsó magyarországi utazása. 1944-ben egy szívrohamból felépülve kérte nyugdíjazását. Négy évtizedes munkássága az amerikai karrier és érvényesülés szép példája. 1905-ben a Ford cég még egy 300 főt foglalkoztató kisüzem volt, s 1944-re az USA óriásvállalatainak egyik legnagyobbika lett. Az 1910-es évek közepén napi 250 autót gyártottak, húsz évvel később a termelés napi 10 000 kocsira emelkedett. A világ egyik legnagyobb autógyártó konszernjének rendkívüli fejlődésében és sikereiben oroszlánrésze volt Galamb József zseniális terveinek. 1955. december 4-én, 74 éves korában hunyt el Detroitban. Emlékét szülővárosában a II. világháború után - a közismert okok miatt - nem ápolták. Testvéreit, amerikai kapcsolataik miatt zaklatták. A céget persze államosították, s az Amerikából érkező pótalkatrészeket az ÁVÓ-sok foglalták el. Csak 1981-ben, születésének 100. évfordulójára tört meg a jég. A centenáriumon emléktáblát avattak az egykori Fordlerakat falán, egy évvel később pedig, emlékkiállítás nyílott a múzeumban. 1990-ben a makói Szakmunkásképző Intézet felvette Galamb József nevét. 2001-ben, születésének 120. évfordulóján ismét Galamb Józsefre emlékezett Makó. A posztumusz díszpolgári cím (2000) adományozását követően 2001-ben mellszobrának felavatásával, tudományos emléküléssel, dokumentumkiállítással, illetve a Makói História ünnepi számával tisztelegtünk emléke előtt. 8 Gróf EDELSHEIM GYULAI Ilona: Becsület és kötelesség I. Bp. 2000. 54.p.
