Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

II. Módszertan - műhely - közlemények - Halmágyi Pál: Két makói Amerikában - Pulitzer József és Galamb József

Két makói Amerikában Pulitzer József és Galamb József Halmágyi Pál A napjainkban leginkább hagymájáról ismert kisváros egy jó évszázaddal ezelőtt az ország egyik fontos helye volt. Az István király által alapított Csanád vármegye székhelyén 34 ezer ember élt, s e lélekszámmal az akkori nagy ország 12. városaként tartották számon. A vidék mezőgazdasága prosperált, a város ipara, kereskedelme, kulturális élete fejlődött. A Maros mentén lakók a 19. század végére lassan levetették a hagyományos „nép"viseletet, de szigorúan ragaszkodtak ellenzéki nézeteikhez, és Justh Gyulát (1850-1917) választották követükké. 0 azután, a parlament elnöki székéből dörgő hangon védte a 48-as függetlenségi eszméket. A századvég irodalmi életében a rabbinak indult, s szülővárosa nevét felvevő Makai Emil (1870-1901) lírája vetett lágy hullámokat. E vidék szülötte volt, a Ferenc Ferdinánd trónörökös legbelsőbb köreihez tartozó Kristóffy József (1857-1928) belügyminiszter éppúgy, mint a házelnöki tisztséget Justh Gyulát követően betöltő Návay Lajos (1870-1919). Eötvös József európai műveltségű unokája, a többször belügyminiszternek is jelölt Návay 1919-ben lett a vörösterror áldozata. A vármegyeháza szalonjából Lonovics József (1824-1902) főispán felesége, Hollósy Kornélia, a híres énekesnő (1827-1890) irányította a megye színházi és zenei életét. Makói nyaralója árnyas fái alól Dessewffy Sándor (1834-1907) csanádi püspök kedvtelve nézegette a főgimnázium (1895) büszkén magasodó épületét, melynek létrehozásához oly bőkezűen járult hozzá. Nem sokára felépült a színház is (1903), melynek deszkáin lépett először szülővárosa közönsége elé Páger Antal (1899-1986), a későbbi színészfejedelem. A Maros sebes vize az erdélyi hegyek arányát apró szemcsékben Makóig hozza. Jelképes értelemben is aranyat termő e táj, hiszen a szomszédos Nagyszentmiklós szülötte Bartok Béla (1881-1945) - kinek első városi élménye Makóhoz fűződött -, a közeli Magyarpécskán látta meg a napvilágot Klebeisberg Kuno (1875-1932), a rendkívül sikeres kultuszminiszter. Makó városa adta a világnak Pulitzer Józsefet az újságkirályt és Galamb Józsefet a Ford-T modell megálmodóját. Őróluk, a két Amerikába került makóiról lesz szó a következőkben, hiszen nem akármilyek életpályát futottak be városunk fiai a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedeiben. Pulitzer József 1847. április 10-én született, zsidó kereskedőcsaládban. Ősei a 19. században vándoroltak be Morvaországból, Pullitz városából. Hosszú és kanyargós út után jutottak el Makóra. Nagyapja már itt született és jómódú terménykereskedő volt. Apja is folytatta a családi hagyományt, gyapjúval és dohánnyal üzletelt. Édesanyja, a Pesten született Berger Lujza szülei szintén kereskedők voltak. A sokgyermekes család 1855-ben Pestre költözött. A kezdetben jól menő vállalkozás az apa hirtelen halála (1858) után csődbe ment. Nehéz évek jöttek, s a lassan felcseperedő József 17 éves korában önállósította magát és 1864-ben áthajózott Amerikába. Elhatározásában nagy szereper játszott anyai nagybátyja Berger Vilmos huszárszázados példája, aki a Habsburg Miksa főherceget Mexikóba kísérő katonai egység tagja lett.

1 Pulitzer József New Yorkba érkezésekor még dúlt az amerikai polgárháború, így a nem éppen katonának termett fiatalembert minden akadékoskodás nélkül bevitték az Unió seregébe. Ezredében leginkább németek voltak, bár jó néhány magyar is akadt bajtársai között. A németül jól beszélő Pulitzernek később sokat segített az egyik itt szerzett ismeretség. Carl Schurz, aki a New York-i ezredet toborozta, a háború után lapjánál, a St. 1 CSILLAG András: Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó. Bp., 2000. 28.

p.