Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

II. Módszertan - műhely - közlemények - Fűrészné Molnár Anikó: A Múzeumi Történeti Szakfelügyelet 2001. évi tevékenysége

3. Nyilvántartás: A vizsgált múzeumok csak kisebb hányadában végzik a nyilvántartást leltárkönyves és számítógépes úton egyaránt. Egy részében a számítógépes nyilvántartás még kísérleti stádiumban van, most készülnek bevezetésére. A múzeumok többsége azonban még a hagyományos leltárkönyvek és nyilvántartási szabályok alapján végzi munkáját. Elmaradás csak kevés helyen fordult elő (ott is a létszámhiány miatt), s a leltárkönyvekben szereplő tárgyakról leírókaríonok is készültek. Vannak múzeumok, ahol minden leltárkönyvben szereplő tárgyról fotóval dokumentált leírókarton készült (pl. Pécs), de többségben azok a múzeumok vannak, ahol kevés a fotóval ellátott, vagy nincs is fotó a leírókartonon. Míg a leltározást szinte mindenütt naprakészen végzik, addig a leírókartonok esetében vannak lemaradások. Van, ahol a karton inkább a mutatócédula kritériumainak felel meg. A digitális fényképezéstechnika kihasználásával elérhető lenne, hogy minden tárgyról legyen azonosításra alkalmas felvétel, ami biztonságtechnikai okokból rendkívül fontos. 4. Műtárgyvédelem, raktári helyzet: Altalánosnak mondható, hogy a múzeumok kevés, az előírásoknak mindenben megfelelő raktárral rendelkeznek. Az új, korszerű raktárépülettel rendelkező, vagy azt a közeljövőben megkapó múzeum is sajnos kevés (pl. Eger, Szeged). A múzeumok többségében van viszonylag jó állapotban lévő raktárépület, de megtelt (pl. Makó). A fejlesztésekhez pedig anyagi fedezet kellene. Sajnos több olyan múzeumot is találtunk, ahol a raktárépület nem felel meg a követelményeknek; túlzsúfolt, áldatlan raktározási állapotok vannak (pl. Csongrád, Veszprém, Székesfehérvár). Több múzeum kényszerül külső raktárakban is őrizni gyűjtemény any agait. Van, ahol a külső raktárak helyzete egyenesen tragikus, a salétromos, penészes, gombásodó raktár állapota miatt az ott tárolt bútorokat a teljes megsemmisülés fenyegeti. Ilyen a kapuvári Rábaközi Múzeum raktára, ahol olyan súlyos a helyzet, hogy a restaurátori szakvizsgálat is mielőbb szükséges. Több megyei múzeum vezetője gondolkodik egy központi múzeumi raktárbázis létrehozásán, ami enyhítene gondjaikon (pl. Pécs, Kaposvár). A vizsgált múzeumok legtöbbjében tematikus raktárakat alakítottak ki, az egyes gyűjteménytípusokat elkülönítették. A raktárakon belül az elhelyezés módja vegyes, korszerű raktári bútor csak kevés helyen van. Országos szinten nagy hiányosság, hogy nincs központilag biztosított lehetőség megfelelő tárolóberendezések vásárlására, elosztására, vagy megpályázására! Ennek ellenére a múzeumi dolgozók az évtizedek során igyekeztek az adottságokhoz alkalmazkodó, legmegfelelőbb, legalábbis áttekinthető, logikus szisztémát kialakítani. A kialakított tárolószekrények, megoldások általában jól megfelelnek a követelményeknek, de nagy segítséget jelentene ennek a kérdésnek központilag történő rendezése. 5. Tudományos feldolgozó-publikációs tevékenység, konferenciák, előadások, továbbképzés: Minden vizsgált múzeumban ez a tevékenység a legeredményesebben végzett munkák közé tartozik! Úgy tűnik, általánosnak mondható, hogy a finanszírozási gondokkal küszködő vidéki múzeumokban, az ebből eredően behatárolt gyűjtési és kiállítási lehetőségek, a számítógépes feldolgozás korlátozottsága miatt, a szakmuzeológusok aktív kutatómunkával, nagy számú publikáció írásával tudják tudásukat elsősorban kamatoztatni. A szakembergárda mindenütt kiterjedt tudományos tevékenységet folytat, eredményeiket elsősorban a múzeumi szervezet rendszeresen megjelenő évkönyvében, vagy egyéb saját kiadványban teszik közzé. Emellett más szakfolyóiratban is publikálnak és szép számban jelennek meg az önálló szakkönyvek is. Van olyan múzeum, amely önálló kulturális folyóiratot is kiad (pl. Makói História). Rendszeresnek mondható a tudományos konferenciák szervezése, azok