Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

I. Tanulmányok - Horváth István: Katona István (1737-1811) a történetkutató és történetíró (Kiegészítő szerkesztői megjegyzéssel)

alapítványt 1810-ben kiegészítette. Ekkor úgy rendelkezett, hogy a bolyki egyházközséget 3000 forinttal támogatja, továbbá az éves világító olaj költségeinek - az örök láng fedezetére 1000 forintot, a születésnapján mondandó misére 200 forintot adományozott.

14 Az 1803-ban megfogalmazott végrendeletéhez két módosítást fűzött 1810-ben. Az egyházi személyhez méltó és illő bevezető pontokat követően a rá jellemző pontossággal rendelkezik vagyonáról: az eddig nyomtatásban meg nem jelent tanulmányait - az I. Józsefről, III. Károlyról, Mária Teréziáról, II. Józsefről, II. Lipótról szóló tanulmányokat - a kalocsai püspökre hagyja. Számításai szerint ez 16 000 forintot ér. Könyvtárának egyrészét a rozsnyói székesegyház örökli. 50 forinttal támogatja a piarista kápolna felépítését, és történelmi témájú kéziratait a könyvtárukra bízza. Nem feledkezik meg rokonairól sem. Ok az ingatlan vagyonból részesednek. Ferenc fivérére az „arany díszítésű" énekes könyvét hagyja, azzal a megjegyzéssel, „ha meghal, az értékét a szegények közt osszák szét". Mindezeken túl, a rokonság könyvei bevételéből évi 200 forinttal részesedik. Nem mondható kevésnek az összegyűjtött ezüstkészlete. 26 közepes serlegét, 24 kis serlegét, amelyikből 4 kézzel készített, árverésen kellett évente értékesíteni. Az így befolyt összeget is a szegények javára kívánta fordítani. Végrendelkezéseinek végrehajtásával Klobusitzki Pétert és Vilt Józsefet bízta meg. Esetlegesen bekövetkező haláluk estén Andrási Antalnak adta a leírtak teljesítését feladatul.

15 Katona István történelmi adatgyűjtését addig ismeretlen módszerrel végezte: valamenynyi vármegye levéltárát személyesen is felkereste. így természetesen a nógrádi gyűjteményt is. Látogatásának érdekes dokumentuma - amelyet História eritica 33. kötelében olvashatunk - egy levél, amely Szécsényben kelt 1663. február 28-án. Horváth Mihály írta Szabó Györgyhöz, amely egyes kutatók szerint a leghosszabb magyar káromkodás. Az is feltűnhet, hogy a levélíró 14 féle rossz tulajdonságban marasztalja el a címzettet. A szerző is ráérezhetett a forrás különleges értékére, mert teljes egészében szerepeltette művében.

16 Az említett levél mellett valószínű, kéziratban maradt műveiben sok nógrádi vonatkozású dokumentum is található, de ezek megismerése, feldolgozása még várat magára. Katona 1810-ben visszatért Bolykra, ahol az idős tudós-pap kántorkodást vállalt, és szinte haláláig - 1811. június 27-ig - ellátta ezt a feladatot is.

17 Ez a példa - úgy vélem önmagában is jelzi azt a mély, érzelmi kapcsolatot, amely szülőfalujához kötötte. Az életpálya vége Katona az egyetemről történt nyugdíjazását követően Esztergomba került. 1784-től következő hat év arra adott neki alkalmat, hogy beutazza az országot, és a vármegyéknél, a magánlevéltárakban megbúvó történeti emlékeket megismerje, összegyűjtse.

18 Bár ezt a munkát is örömmel végezte, mégis élete jelentős fordulataként kell értékelnünk, amikor 1790-ben Kolonitz László kalocsai érsek meghívta az érseki székhelyre, és könyvtára őrévé nevezte ki. Ezzel párhuzamosan élete végéig oktatta a papnövendékeket az egyházi szónoklattanra. 1794-ben kanonok lett, ezzel együtt káptalani stallumot kapott, és megszabadult anyagi gondjaitól, amely különösen könyveinek kiadási költségei miatt volt számára nyomasztó. Az 1799-ben megkapott bodrog-monostori címzetes apáti elismerés további munkára ösztönözte. Az egyházmegye vezetése újabb feladatot adott az egyre fáradtabb, agg tudósnak: 1806-ban kinevezte a meglehetősen mostoha körülmények között működő 14 HAUER F. im. Függelék. 69-71.

p. 15 U.o. 71-77.

p. A tanulmányok 1806-ban, 1809-ben, 1810-ben megjelentek. 16 FRAZNOVSZKY Mihály: Nógrádi rekord a XVII. századból. Múzeumi Mozaik. Salgótarján, 1965. 21-23.p. 17 HAUER F. im. Függelék 79.p. 18 ZELLIGER Alajos: Egyházi írók csarnoka. Nagyszombat 1893. 223.p. !()