Kurázsi Napló, 1995 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1995-02-14 / 5. szám
Kurázsi Napló Az önfegyelemről és az engedelmességről -- a Szentírás szellemében Keveset szól a Szentírás Jézus gyermekkoráról, mivel azonban fontosnak tartja, a szülei iránti engedelmességről megemlékezik: "Aláment velük Názáretbe és engedelmes volt nékik..." (Lk. 2:51). Az engedelmességre nevelés - amely a jó követésére való nyitottságot és nem az értelmetlen parancsok megalkuvó követését jelenti - magában foglalja a helyes fegyelmezés gyakorlatát is. A fegyelmezés célja, hogy önuralomra, önállóságra tanítson. Az önfegyelem lényege, hogy képesek vagyunk önmagunk indulatain, vágyain uralkodni, és lemondást gyakorolni az általunk kitűzött célok megvalósításáért. Ha a szülők a gyermek akaratát nem szelídítik meg, vagyis nem tanítják meg arra, hogy feladja egyéni akaratát a szülő bölcsebb akaratával szemben, akkor nehéz feladat lesz megtanulni ezt a leckét későbbi éveiben. Amitől megóvták a szülők, attól az élet nem fogja megóvni. Amire a szülök nem tanították meg gyermeküket, kénytelen-kelletlen meg kell tanulnia későbbi élethelyzeteiben. Ha pedig gőgből és makacsságból mégsem hajlandó elsajátítani az önfegyelmet, az akaratánál és szándékánál jobb akarat és szándék követését, akkor élete megkeseredik, kudarcba fullad. Ahol elmarad a szeretetteljes, de határozott nevelés, ott eltorzul a személyiség. Hogy mi ez a torzulás ? Erről szólnak az alábbi gondolatok. " Az elkényeztetett és kiszolgált gyermekek mindig elvárják ezt a bánásmódot, és ha várakozásaik nem teljesülnek, csalódottak és csüggedtek lesznek. Ez a beállítottság jellemzi majd a későbbiekben is egész életüket: tehetetlenné válnak, mindig valamilyen segítséget várnak, másokra támaszkodnak, elvárják, hogy kedvezzenek nekik és engedékenyek legyenek irántuk. Ha ellentmondanak nekik, még felnőtt korban is úgy érzik, hogy méltánytalanság történt velük. így örök zaklatottságban járják végig életútjukat. Alig lesznek képesek arra, hogy saját terheiket hordozzák, gyakran zúgolódnak és haragszanak, mert nem kívánságaik szerint történik minden. A szülők téves nevelése romboló hatással lesz gyermekeikre , és egyben saját életútjukat is tövisekkel rakják ki. Azt hiszik, hogy gyermekeik jobban fogják szeretni és megbecsülni őket, ha megengedik nekik, hogy hajlamaikat kövessék. Mekkora tévedés ! Az így elkényeztetett gyermekek felnőnek úgy, hogy kívánságaik zabolátlanok, akaratuk makacs, hajlíthatatlan, önzőek, követelődzőek és zsarnoki módon hatalmaskodóak, aminek következtében átokká lesznek önmaguk és egész környezetük számára is. A szülök nagymértékben saját kezükben tartják gyermekeik jövendő boldogságát..." (Ellen Gould White: Az ifjúkor veszélyei, Válogatott bizonyságtételek I.) " A legnagyobb igazságtalanság, amit a gyermekekkel vagy fiatalokkal szemben elkövethetünk, abban áll, ha elnézzük, hogy a saját helytelen szokásaik kötözzék meg őket. Az ifjúságban benne van a vele született fesztelenség, a szabadság utáni vágy. Meg kell azonban tanítanunk őket arra, hogy ezt a felbecsülhetetlen áldást csak az Isten törvénye iránt való tökéletes engedelmességben élvezhetik. Ez a törvény őrzi az igazi szabadságot. Megjelöl és eltilt olyan dolgokat, amelyek megkötöznek és lealacsonyítanak, és ily módon védelmet nyújt az engedelmeseknek a gonosz hatalma ellen." (Ellen G. White: Nevelés, Helyes fegyelmezés című fejezetből. Magyarul: Előtted az élet, Bp. 1992. 288.0.) 9
