Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)
1994-10-20 / 9. szám
Ismét egy őszi levélből Idézünk Zsóka asszonytól. Elég érdekes a levél második része, amelyik a "petrástökről" szól. Valószínűleg érdemes ezt Is kipróbálniuk a mai háziasszonyoknak. Nem egyéb ez különben, mint a lenézett, póriasnak tartott étel , a sült tök "rehabilitálása". És hát e levélrészletben is sokkal többről van szó, mint egyszerű receptközlésröl... " Kedvesem, jánko mojszi! írtad a múltkoriban, hogy kaptál egy szépen hízott tyúkot az egyik tanítványod anyától, föl pucolva, s Ve tovább ajándékoztad, mert nem volt se kedved se időd pepecselni vele. No, a legegyszerűbb és leggyorsabb az ilyen madarat egészben megsütni. Vedd esők elő a kedves fűszereidet, sót, borsot, köményt, fokhagymát is lehet, sőt majoránnát is. jó alaposan dörgöld be velük a tyúkot, amely Шпек a máját, zúzáját, szívét a belsejébe tedd. £gy-egy szelet szalonnát is tehetsz rája. ha úgy gondolod, hogy nem sül meg a saját zsírjában. Aztán így tepsire, jól fütsd fel a konyhai tűzhelyed és tedd a sütőbe. Azt teszel a tyúk melle, amit akarsz. Krumplit, egész almát fa birs különösen finom/, zöldségeket még káposztával is megcsinálhatod. De tudom, hogy te szilva és cseresznyebefőttel szereted a sülteket. Elbírja ezt a kicsit béesies körítést a tiszazugi pusztán nevelkedett szárnyas is. Mát ennyit a tyúksütésről, vásott cipőjű Vonító Uram. A cipőd miatt különben ne szomorkodj, keress egy jó susztert, ha a városban jársz. Sn nem a cipőd cifrasága miatt szerettek Véged, hanem... Nem tudom, miért. Azért, mert Véged olyan egyszerű szeretni. Azt írod, hogy a szeretet könnyűvé és erőssé tesz. /.../ Mifelénk szép, nagy sütőtökök termettek az idén, némelyik igazi "petrástök". £zt néhai jó édesapám mondta mindig, utalván az egyik tanyasi hordófejü gyerekére, akit Petrásnak hívtak Ma felétek is vannak petrástökök - hát sütögessél esténként. Ma egy szelet sütőtököt még forrón megszűr,hálsz és egy picit meglocsolod dió-, vagy men tál dörret, igen futom csemegéhez juthatsz, ami ünnepi asztalon is megállja a helyét. Vigyázzon Kád, okos napszámos, az Jsten! Öleléssel: Zsóka. nem fontos л csApát sem Szeretem a kézilabdát, s ha belefér az időmbe elmegyek a homoki tornacsarnokba megnézni a Földvár hazai meccseit. Összeszokott, kicsit túlkoros, ennek megfelelően nem éppen villámlábú, de rutinos és meglehetősen fineszes csapatunk van. Amely a hazai meccseken rendszerint "hozza" magát, s vannak szép villanások. Általában jó "ház” előtt zajlanak a meccsek, mindig van akkora közönség amely telekiabálja a termet. Minden adva volna a felhőtlen szórakozáshoz. Ha nem volna a ml, egyébként kitűnő közönségünk egy része, amely koránt sem szurkolni, izgulni, közösségi örömforrást keresni jár a meccsre, hanem kiélni az összes elfojtott agresszivitását, szereplésvágyát, Az csak haggyán, hogy egyik-másik jóember közbekiabálásaiból legföljebb arra következtethet, aki imitt-amott jártas a játékban, hogy az ott biztosan valami másik meccset néz, vagy másik sportággal keveri össze a kézilabdát. Ez a közönségnek az analfabéta, vak és süketnéma része, semmi gond, ilyen mindig volt és lesz is elszórakoznak ők a saját hülyeségükön az idők végezetéig. . Vaqnak viszont néhányan akik kifejezetten ártanak - a saját csapatunknak is. Ez a történet, nagyvonalúan, úgy zajlik, hogy a csapatunk bemutatásánál elkezdi Bunkóberci és egy-két lelki társa az ellenfél egyik-másik játékosát kipécézni. Messze túl a jópofaság határán. A többség, persze megtapsolja az ellenfelet is, amint az normáliséknál szokás. Megkezdődik a meccs és a Bukóbercik számára innentől csak az létezik, hogy ... Kapnak a bírók, ha kell, ha nem. És az ellenfél. Anyázás, cigányozás, zsidózás, ami éppen eszükbe Jut. Nem vitás, hogy ez a közönség réteg vagy inkább csoportocska, a hazai csapatnak árt a legjobban. A Játékvezetők esetében ez nyilvánvaló: ki a fene szereti azt a csapatot, amelyiknek ilyen közönsége van. Az ellenfél dörzsöltebb Játékosai pedig egyszerűen, hülyítik a Bunkóberciket - nem nehéz az ilyesmi, a legtöbbször az is elég ha a megcélzott semmiről sem vesz tudomást. /Idegenben a közönségbosszantás külön "műfaj”, az egykori honvédos majd világválogatott Varga István ebben is professzor volt./ Végeredményben ez is a hazai csapatot sújtja: a fölöslegesen gerjesztett feszültség a pályán sül ki, s eltereli a Ügyeimet a játékról. Ml sem természetesebb, hogy ez a közönségrész kezdi ki az edzőt és saját csapatának játékosait is, ha nem megy. Szeretem a kézilabdát és szeretem, ha győz a csapatom. De nem szeretem a közönség egy részét, azt, amelynek nem a játék , a Csapat a fontos, hanem valami más. De nem érdemes túl messzire menni.-szjtevéi - Keceptek a századfordulóról
