Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)
1994-10-20 / 9. szám
KURÁZSI NAPLÓ 3 MERRE TARTSUNK, CIGÁNYOK...? (Egészséges és tisztességes szóciátycUtikát... IV. RÉSZ szociálpolitika gyakorlati megvalósítása, közkeletű szóhasználattal a "segélyezés” gyakorlata váltja ki a legtöbb indulatos reagálást a lakosság körében. Az elosztást senki sem tartja igazságosnak, még az sem aki kapja. A magyar-cigány ellentét egyik fő tűzfészke ez, mert a lakosok úgy érzik, hogy a cigányság létszámához képest aránytalanul többet kap. Mi ebben az igazság? A tárgyilagos ítélethez szemügyre kell venni a szociális ellátás egész szerkezetét, a segítségnyújtás formáit és lehetőségeit. Ki fog derülni, hogy ez a kép nem annyira torz, mint ahogyan azt a közvélemény gondolja. A szociálpolitika hibáit nem az elosztás oldalán kell keresni, hanem a negatív következményeiben. Tiszafoldvár város fejkvóta szerint, központi leosztásból közel negyven millió forintot fordíthat szociális ellátásra. Ez az összeg csak első pillantásra tűnik soknak, valójában nagyon kevés. Ezt bizonyítja, hogy akörültekintő és takarékos elosztás mellet is, ez az összeg már szeptemberben, októberben elfogy. Ezután már csak bizonyos átcsoportosítási lehetőségek maradnak a kereten belül, de komoly segítséget a polgárok ilyenkor már nem várhatnak. Miért látszik úgy, hogy ebből a cigányok aránytalanul sokat kapnak? Azért, mert az adott összegen belül bizonyos segélynemeket az alcsony jövedelem átlaguk miatt szinte csak a cigányok igénylik és kapják. Ilyenek például a rendszeres szociális segély, ami gyakorlatilag a társadalom mentőöve az éhen halás ellen, ilyen a rendszeres nevelési segély, amikor sok a gyermek és nagyon alacsony az egy főre jutó jövedelem. Ilyen az esetenkénti segély ami csekély összegű és arra szolgál, hogy a polgárt hirtelen szorult helyzetéből kiszabadítsa. Ezt szinte kizárólagosan cigányok veszik igénybe. Viszonylag sok cigány kap közgyógyellátást, étről pedig azt kell tudni, hogy a rendszeres szociális segéllyel együtt jár, sajnálatos módon. Lassan már csak az olcsóbb gyógyszerek ingyenes kiszolgálását teszi csak lehetővé, valamint azt, hogy a cigányság az átlagosnál lényegesen rosszabb egészségi állapota miatt nagyobb gyógyszer fogyasztó. Mindezekkel szemben bizonyos segélynemekből, éppen a jelentősebb és nagyobb volumenű juttatásokból a cigányság a feltételek hiánya miatt többnyire kiesik. Erre típusos példa a fiatal házasok első lakásvásárlásához adott önkormányzati segítség, ahol a vételárhoz arányosan meglehetősen magas önerőt kell igazolni, hiszen a segély csak kiegészítésül szolgálhat. Ház vásárláshoz saját erő, tapasztalatom szerint a cigányoknál csak elvétve képződik. A sokat emlegetett szocpol, a gyermekek utáni házépítési kedvezmény, amelyhez gyermek aztán igazán lenne elég, nem adható, csak saját építkezéshez, az is csak a bekerülési összeg negyven százalékának erejéig, valamint olyan önkormányzati tulajdonú, vagy OTP tulajdonú új házhoz, amelynek megvásárlása szintén jelentős anyagi erőt feltételez. A munkanélküliek jövedelempótló támogatása és a lakásfenntartási támogatás is olyan feltételrendszerhez kötött, amit a cigányok ilyen, vagy olyan okokból nem tudnak teljesíteni. Összefoglalva megállapítható tehát, hogy a cigányságnak a ráfordítható összegből a látványos, a közfigyelmet magáravonó, de inkább az alacsonyabb nagyságrendű összegek Jutnak. Tagadhatatlan és nyilvánvaló az is, hogy ez a szociálisan legrosszabb helyzetben lévő népcsoport arányában többet kap. mint a lakosság többi része. A mostani szociálpolitika betegsége nem az elosztásnál, hanem a várhatóan rendkívül negatív közeli és távolabbi hatásában keresendő. Sajnos, éppen azok a segélyezési formák, amiből a cigányság részesül túlnyomórészt, a napi túlélést biztosítják, tűzoltó jellegűek és senkit sem ösztönöznek arra, hogy súlyos helyzetéből önerejével próbáljon kimászni... /következik az ötödik befejező rész/ Dr. Király Ferenc a Térszínház = Юштш? ás as ©ОшгашОй m®g]^®(á ©sássá] = Hirtelenjében két újságban is interjúra bukkantam: a Térszínház 25 éves jubileuma alkalmából megszólaltatták a színház alapítóját Bucz Hunort, a tiszaföldvári gimnázium egykori tanárát. Akinek ma már igen jelentős színházi, színészpedagógusi munkássága itt, Tiszafoldváron. a Hajnóczy József Gimnázium csoportját vezetve bontakozott ki a debreceni egyetemi évek után, maradandó emlékű produkciókkal. A Térszínházat un. alternatív színházként jegyzi a magyar színházi szakma, ami a mindenkori hivatalos színháztól való különbözőséget is jelzi. Az általam is olvasott két inteijúban benne van minden lényeges, amit a Térszínház működéséből a nagyközönségre tartozik. Az egész donquijoteizmus a kérdéssel együtt: " De hát Don Quijotét mi hajtotta?" Még valamit. A Térszínház története Bucz Hunor Földvárról való távozásával kezdődött, itt, akkor, nemkívánatos személy volt. /Régóta forgatom a fejemben, hogy valami képp tető alá kéne hozni a Térszínház tiszaföldvári vendégszereplését. Akinek van ötlete, kérem, segítsen!/ . szabó-
