Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)
1994-10-06 / 7. szám
KURÁZSI NAPLÓ 3 MERRE TARTSUNK, CIGÁNYOK...? аъСсеОмсоЖ,, töfe>ie*tyé&e&... II. RÉSZ A cigányok magyar környezetben történt telepítése kudarcot vallott. Néhány kivételtől eltekintve, a cigány és magyar között nem alakult ki igazi szomszédi kapcsolat, baráti érintkezés pedig éppen nem. A cigánylakta házak lapusztultak, egy -egy rendezett utcában messziről szembetűnt, pontosabban ma is szembetűnik a gondozatlan kerítés nélküli, szeméttel, hulladékkal körül rakott cigányház. Az utcák lakói tele vannak jogos panasszal a nehezen elviselhető szomszédságra, azok a garázda, erőszakos életvitelére. A másik megoldásnak a zárt, telepszerű elhelyezés kínálkozott. Ezzel főleg a nagyobb városokban próbálkoztak. Az eredmény, ha lehet még rosszabb volt mint az előző formánál. A cigányok vonakodva fogadták, a szociológusok tiltakoztak, s valóban: a szerény anyagi ráfordítással épült, komfortnélküli lakások, ahol ráadásul az utakra, tisztességes kőművesekre már nemigen maradt pénz, nemsokára olyan képet mutattak, mint hajdani putrisorok. Mi lehet az oka, hogy a sok jószándék és a nem kevés anyagi ráfordítás nem hozott szinte semmi eredményt? Ez az ok a probléma mélységi elemzésének hiányában, ebből eredően a megoldás egyoldalúságában és a túlzott leegyszerűsítésben keresendő. Mire gondolok? A cigányság számtalan gondja közül csak egyiket emelték ki, kétségtelenül az egyik legfontosabbat, a lakáskérdést. Ezután ennek megoldására koncentráltak minden erőt, közben elsikkadt a többi:a kultúra, a szakképzettség hiánya, a cigány szervezetek és önkormányzati képződmények hiánya, a tulajdonosi tudat hiánya és minden más, amit már az első fejezetben megpróbáltam összeszedni. Pedig teljesen világos, hogy ezek egyaránt fontosak és kölcsönösen hatnak egymásra. Kultúra nélkül nem lehet lakást adni, csak lelakni, lakás nélkül nem lehet tanulni, tanulás nélkül nem lehet munkahelyet szerezni, munkahely nélkül nem lehet lakást fenntartani és így tovább, oda-vissza. Ha tehát csak lakást adok és ettől várom, hogy az etnikum többi generális gondja is megoldódjon nem teszek mást, mint megpróbálom megnyugtatni a társadalom megmegmozduló lelkiismeretét. Az is bebizonyosodott már, hogy az egyoldalúan adakozó természetű szociálpolitikai gyakorlat egyértelműen kudarcra van ítélve, mert élősködő, ingyenélő, parazita típusú, agresszíven követelődző, terheket és kötelezettségeket nem válllaló réteg továbbélését eredményezi. Ráadásul egy szegény országban a rendelkezésre álló pénz sosem lesz elég, a támogatott állampolgár pedig sosem lesz elégedett. Az egész feladatgubanc kibogozását még nehezíti, hogy szinte évről-évre változó pénzügyi és jogi keretek között kell valahogyan elhelyezni, éberen nyomon kísérni a társadalmi és kormányzati változásokat és szándékokat, sőt nem túlzók, inkább még előre kitalálni azokat... Tiszafoldváron legalább még húsz cigánycsalád lakásgondját kellene megoldani. A túlnyomó részt szétesett, jogilag áttekinthetetlen családok szociális segélyekből, családipótlékból, esetenkénk önkormányzati támogatásokból élnek. A férfiak jelentős része, szinte egymást váltva börtönbüntetését tölti. A városban üdítő kivétel ha a cigánygyermek elvégzi az általános iskolát, középfokú képzésig csak egy-két gyerek, a magyarsághoz már korábban asszimilálódott családok tagjai jutottak el. Felsőfokú végzettséget, tudomásom szerint, eddig senki sem szerzett. A szervezeti élet a kezdeti, botorkáló lépéseknél tart, egy-egy gyűlésen a résztvevők fél óra múlva egymásnak esnek és többnyire eredmény nélkül oszlanak szét... /Folyt, kov./ j-jr jQ^y Ferenc
