Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)
1994-10-06 / 7. szám
A TARTALOMBÓL...- Szerkesztőségi napló- A kirándulás elmarad- Hét vezérek, hét törzsek.,.- Kurázsi hókuszkóp- Levél - Receptek- A strand téliesttése * Lóvásár előtt- Rejtvény ----------------------A ЮакЫ Milyen legyen a polgármester? Az előző számunkban közölt " Választani mégis kell! " című első oldalas cikk apropóján nekem szegezte a kérdést egy ismerősöm: - Te, például, milyen polgármestert szeretnél? Nem azt kérdezte, hogy kit, hanem azt, hogy milyet Végül is: mellékes, hogy kit, lényeges, hogy milyen. Innen nézve: nagyon jót kérdezett az ösmerős. Mellékes például a pártállása. A helyi pártélet a pártok tagjainak belső világát tükrözi leginkább, személyek kötődnek személyekhez. A dolog komolytalanságát mi sem jelzi jobban, mint az a minapi eset, amelynek főhőse - öregecske és rövidlátó lévén - valami vörösszegfűs stanicliból szedte elő a templomban a bibliáját, amelyben ropogós, tulipános lapocska jelezte, hogy hol kezdődnek a Példabeszédek. Épp csak a sábeszdekli hiányzott a fejéről , s 6 maga lett volna a mindent átható liberalizmus karikatúrája. A kérdést, persze nem lehet megkerülni. Milyen legyen a polgármester? Legyen lokálpatrióta, de ne legyen provinciális gondolkodású. Legyen gyors észjárású és egyszerű. Legyen türelmes és kitartó. Legyen képes beismerni, ha hibázik. Legyen öreg, vagy fiatal, nő, vagy férfi, csak azt ne feledje egy pillanatra se, hogy kikért és miért van ott, ahol van. Jaj, és a részletekben el ne vesszen! Legyen a beosztottaival szigorú és következetes úgy, hogy azok tudják: szolgálat a dolguk. Tizenháromezer ember mindennapos szolgálata. Hát, így valahogy. Gondolom, mindenkiben él valamilyen ködös kép az idális vezetőről. Aztán elkezdi hasonlítani ezt a "fantomot" valóságos, esetleges személyekhez. Persze, hogy nem megy semmire. Illetve... Ha végig gondol mindent és mindenkit és van benne némi optimizmus is , tud mérlegelni és jól választani is, ha rákerül a sor. Vagyis: ha a milyent megrajzolja, tudni fogja OKTOBERS. Máig nem tudunk igazán mit kezdeni 1849. október 6-a évfordulójával. Ünnepeljük a gyászt? A vereség beteljesedését? Sirassuk el az elveszett szabadságharc mártírjait? Lehajtsuk vagy meghajtsuk fejünket ezen a napon? És a helyszín, Arad, a hősök emlékére állított obeliszk? Amelyet nem tudott eltűntetni, lerombolni a legvadabb Ceausescu-rezslm sem. Ott, az a rendszer végképp nem tudott mit kezdeni az aradi vértanúk emlékével. Mert nem a vereség, a gyász jelképe. Hanem a szabadságról üzen a tizenhárom tábornok mártíriuma; a féktelen, gyilkos terror teljes kudarcáról, amely - legföljebb - embereket képes kiirtani, eszmét, gondolatot nem. - SZÓ -
