Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)
1994-09-20 / 5. szám
KURÁZSI NAPLÓ 4 Hét vezérek, hét törzsek Nyertek-e az alapítvány tevők? A riportsorozat korábbi részeiben összefoglaltuk a két alapítvány megtételét, s szóltunk arról hogy az úgynevezett támogató rendszer megjelenése döntő módon megváltoztatta az alapítványok tevékenységének társadalmi megítélését. Nem az eredeti célokról - a magyar történelem hiteles megismeréséről és az anyanyelvi kultúra műveléséről - szólt immár a történet, hanem eléggé alpári módon • noha kétségkívül törvényesen -, folytatott pénzgyűjtésről Bár a két alapítvány, más és más célok elérésére - szerveződött, több rendezvényüket közös zászló alatt tartották. Kínossá teszi a dolgokat, hogy az alapítványokat három tiszaföldvári önkormányzati intézmény tette, ekképp tehát minden ügyletről tudnia kellene a helyi városi hatóságnak is. Ezzel szemben az alapítványok társadalmi ellenőrzéséből - amit egyébként mindkettő deklarál is az alapító okiratban - alig valami valósult meg. Miközben gyűltek a forintok - ez a pénz természetrajzához tartozik különben -, úgy esett egyre kevesebb szó az eredeti célokról Fölerősödtek az alapítvány égisze alatti pénztarhálást elítélő, megkérdőjelező hangok a tömegkommunikációban, egészen odáig, hogy párhuzamot vontak a romániai Funar-féle, immár hírhedtté vált Caritas-játék és a Hét Törzs pilótajátéka között. Külön szelete a tortának a Hét Törzs és az adóhivatal csatározása. Perre is mentek; a legutóbbi tárgyalásról egy másik fejezetben számolunk be, amely a ‘Játék" megtévesztő propagandáját is elemzi. A lóverseny tisztessége Természetesen megkülönböztetett figyelem kíséri az első pillanattól, hogy az alapítványok körül bábáskodó tanárok, közalkalmazottak, képviselőtestületi tagok "beszálltak"-e a játékba, s ha igen, vajon nyertek-e, s ha nyertek, ugyan mennyit? Tény: az emberek kíváncsiak az ilyesmire. Másik tény: senkinek semmi köze hozzá, a játék törvényes, s ebben benne foglaltatnak bizonyos adatvédelmi dolgok is. A nyilvánosságra pedig végképp nem tartozik annak kiteregetéséi hogy mondjuk X. Y. gimnáziumi tanár ügyesen építgette a maga piramisát és nyert egy félmilliót, esetleg többet. Ebbe az utcába nem is érdemes egyébként bemenni, mert nem vezet sehová. Nézzünk talán egy példát, a lóversenyét. Ahol ugye nem játszhat az, akinek a lovai versenyeznek. Egyszerűen azért, mert nem etikus, mert közel van a tűzhöz, mert feltételezhető, hogy befolyásolja a végeredményt. Hm! Sőt. De játszhat a lótulajdonos rokona, boldog őse és ez már mindjárt más. A lóverseny a pilótajátékhoz képest egyszerű játék, tiszta és áttekinthető, s valóban van mindenkinek nyerési esélye. Nem kell buzdítani a Játékosokat olyasmivel, hogy például, tegye meg Aszpirint tízszeres pénzzel - noha a négyéves heréit valójában már száz méterre van a céltól, miközben már az eredményhirdetés zajlik - tegye meg, mert ha veszít is, vesztesége minden ötödik forintja a csángók anyanyelvi kultúráját szolgálják. A társadalom felelőssége Százhúszezren vettek részt a játékban. Mindnyájan a nyerés, de legalábbis a "nem vesztés" reményével léptek be a rendszerbe. Kár volna egy pillanatig is bárkinek azzal áltatni magát, hogy a belépő mindegyike meggyőződéses kultúrpártoló, hogy a történelmi ismeretek terjesztése és az anyanyelv művelése motiválta. /Talán nem sértő megkockáztatni egy megjegyzést: Vannak a két kuratórium elnökségében olyanok, akik nemigen tudnának hibátlanul megoldani egy általános iskolai anyanyelvi tesztet, a csángókról legfeljebb annyit tudnak, hogy azok is olyanok, mint a székelyek, vagyis magyarok, de Romániában élnek./ Számos, a pénze után futkosó vesztes nyilatkozott úgy, hogy azt sem tudta, valójában mi is az alapítvány célja. Hogy itt valójában "nagy ügyről" van szó. Hogy - a legfrissebb értesüléseink szerint - az alapítvány egyenesen Csángóországban készül magyar oskolát nyitni. Ha ugyan... Lehet, hogy a támogatórendszerbe belépők nem figyeltek a tájékoztató előadásokon s most azért háborognak? Pedig tudniuk kellett volna: Ebben a játékban nagyon kevesen nyerhetnek és nagyon sokan veszíthetnek. És a sok vesztes pénzét a kevés nyertes söpri be: ebben a dologban semmi különbség a hét törzses pilóta és akármelyik kártyajáték között. Törzs? Vezér? Melyik az amelyik? A közvélemény - úgy, ahogy - többnyire a pilótajátékkal vállalkozó Hét Törzs körüli dolgokról értesült. A "testvéralapítványról" a Hét Vezérről sokkal kevesebb szó esik. Pedig jó lenne pontosan, világosan szétválasztani a kettőt, annak ellenére is - vagy annál inkább -, hogy mindkettő "gründolásában" részt vett a Hajnóczi József gimnázium és egy és ugyanaz a személy mindkettő kuratóriumának az elnöke. Hogy történt például a Hét Vezér rendezvényeinek finanszírozása? Mi köze a hobbilovaglásnak a magyar honfoglalás évfordulós ünnepségeihez? S mindebben hogyan érdekeltek a tiszaföldvári önkormányzat oktatási és közművelődési Intézményei? Mindezek megválaszolásához remélhetőleg a most folyó ügyészségi törvényességi vizsgálat adhat majd támpontot. — /Következik: Mountain bike-kal a honfoglalók útján/ Szabó János - Solt Réka A szerzők minden héten a Hét... alapítványok működésével kapcsolatos információt felhasználnak további munkájuk során. Tfeljes hivatali titoktartás mellett kereshetnek föl bennünket, telefonon, vagy személyesen.
