Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)

1994-09-06 / 3. szám

KURÁZSI NAPLÓ 3 Sorozatunk: vitára szánva | A közelgő önkormányzati választásokra... III. A polgármester és az ő testületé... ...Nehéz polgármesternek lenni, egészen pontosan fogalmazva: ebben az elmúlt négy évben nehéz volt polgármesternek lenni. Ha a következő ciklus összes fenyegető gondját számításba veszem, akkor is nyu­godtan kimondhatom: már csak könyebb lehet. A polgármestert a testület választotta szavazat­­többséggel. Ez a körülmény egy meglehetősen szűk ketrecbe zárja őt, mert ha bevallja, ha nem, hálával és viszontszolgáltatási kötelezettség terheli a testü­let egy részének irányában. Nem véletlen, hogy a m módosított önkormányzati törvény tervezete a lakos­ságra bízza a polgármester megválasztását. A testület a tevékenységét egy forrongó, szüntele­­lenül változó, átalakuló politikai légkörben, egy rend­szerváltást vajúdó ország ellentmondásos körülmé­nyei között kezdte meg. Új feladatok, új, ismeretlen megoldási módszerek, hiányos, kiforratlan kormány­zati koncepciók, nem kevés rosszul sikerült, nehezen végrehajtható, vagy végrehajthatatlan törvény és ren­delet: ebben a helyzetben a legegyszerűbb szakmai döntés is politikai színezetet nyer, ha a testület nem képes objektiven körüljárni egy témát, mert félszem­mel egyre a másik csapatra sandít: jaj, Istenem, csak nehogy azonos legyen a véleményünk véletlenül. A rideg szakszerűséget, ahol egy jól előkészített anyag feletti döntéshozatal mindössze tíz percet igényelne, újra és újra felváltja az ideológiai vita, a személyes­kedő acsarkodás, a sok, fontoskodva előadott sület­lenség. Ez a hat-nyolc óráig tartó ülések korszaka, ami sajnálatos módon, még most is tart. Ahogy telt-múlt az idő, sajátos változások jelent­keztek mind a testületen, mind a polgármesteren. A képviselők egyenként kezdték belátni, hogy a hata­lomgyakorlás távolról sem olyan mámorító, mint ahogy az az első, diadalittas napokban látszott. Gon-ooooooooooooooooo A földvári zsidóság utolsó emlékei Tiszaföldvár össznépességének valaha jelentős hányadát alkot­ták a zsidók, akiknek külön imaházuk és külön, elkerített teme­tőrészük is volt. A fél évszázaddal ezelőtti náci genocídium a földvári izraelitákat sem kímélte. Az egykori zsidó közösség u­­tolsó emlékei a régi temetőben vannak: néhány vörösmárvány, héber és latin feliratú sírkő, földbe süppedve, gazzal benőve. Valami csoda folytán megmaradt ez a néhány kő, nem zúzták össze a terepet "rendező" gépek, s nem is vitték el illetéktele­nek. Mi lesz a sorsuk? Jó lenne hinni, hogy épp úgy, mint a reformátusok régi sírjait, ezeket is gondjaiba veszi valaki... dolatokat, fantáziát, ötleteket igényel és a megvaló­sítás nagyon sok fárasztó, időrabló, alapos munkát. A kezdő csapat felállása is változott. Néhány emlé­kezetesen botrányos önkormányzati ülés, pl. a két általános iskolai igazgató kinevezésének émelyítő, morálisan és szakmailag alulmúlhatatlan légköre megindította a testület bomlását. A jobboldali "ke­mény mag" kisebbségbe szorult, leváltak a társuta­sok, egyre többször előfordult, hogy már nemcsak "távolmaradtak igazoltan", vagy tartózkodtak, hanem ellene is szavaztak saját táboruknak. Mindezekkel párhuzamosan a polgármester is je­lentős változáson ment át. Ekkorra már nyilván egyenként is megismerte a testületét és belátta, hogy nem egyszer éppen azok dolgoznak hasznosabban, akik az ő megválasztását annak idején ellenezték. Gyanakvásából és szigorú zárkózottságából fokoza­tosan kinyílt, befogadókészsége növekedett és jóné­­hány alkalommal a saját tábora ellen harcolva ért el jelentős eredményt. A várossá nyilvánítás kiharcolá­sa személyes érdeme is, valódi történelmi fordulat a település életében, még akkor is, ha tudjuk: a város­sá válás valódi problémáin a jövendő polgármesterek egész sora fog töprengeni. Mind az önkormányzat, mind a polgármester négy­éves fejlődéstörténete hordoz figyelemreméltó tanul­ságot: egy ilyen nagyságrendű település viszonylag kislétszámú, sőt, a jövőben még kisebb létszámú ve­zetése sem engedheti meg azt a luxust, hogy a politi­kai megfontolások alapján álljon össze. Amennyiben az új önkormányzati törvény is részben listás válasz­tást ír elő, a pártoknak nagy önfegyelemmel és a kö­zösség iránti felelősséggel kell a listájukra felvenni párton kívüli szakembereket... / Következik a befejező rész: Még egyszer a múltról és a jövőről... / Dr. Király Ferenc OOOOOOOOOOOOOOOOO

Next

/
Thumbnails
Contents