Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)
1994-09-13 / 4. szám
KURÁZSI NAPLÓ 5 Munkanélküliként együttműködni Amíg ellátásban részesül, természetesen min- den munkanélküli továbbra is köteles az illetékes megyei munkaügyi központ kirendeltségén rend- szeresen jelentkezni, együttműködési kötelezett- ségének eleget tenni. Van azonban olyan eset is, amikor az együttműködés már nem kötelező, de nagyon is célszerű. Ez akkor van, amikor egyébként semmiféle ellá- tásra nem jogosult a munkanélküli. A napokban érdeklődött egy munkáltató a mart- fűi kirendeltségen egy régóta munkanélküliként ismert személy iránt. Arra volt kíváncsi, tartósan munkanélküli-e az illető. A kirendeltségi számítógépes nyilvántartásból az derült ki, hogy utoljára hónapokkal ezelőtt - -még járadékos időszakában - fordult meg a kér- déses személy. Csak addig járt be, amíg ellátás- ban részesült. Miért érdeklődött a munkaadó ? Miért kár, hogy csak az ellátás időszakában volt együttműködő az illető munkanélküli ? A két kérdésre egyetlen mondat a válasz. Mert a regisztrált és a kirendelt- séggel folyamatosan együttműködő munkanélküli foglalkoztatása esetén kedvezményes lehetőségei vannak a munkaadónak, aki ha lehet, nyilvánvaló- an oíyan munkanélkülit választ, aki után a ked vezményeket pályázhatja, remélheti. Fontos tanúlsága tehát az említett és egyébként gyakran előforduló esetnek, hogy a járadékos idő letelte után is érdemes a munkanélkülieknek a kirendeltséget rendszeresen felkeresni. Annak fel tétlenül, aki szeretné elhelyezkedési esélyeit javítani. Mivel a pályakezdők ellátásának lejáratát követően nem ítélhető meg az amúgy rendszeres együttműködést igénylő jövedelmpótló támogatás, esetükben az ellátás lejáratát követő együttműködésnek az átlagosnál is nagyobb jelentősége le- hét. A munkanélküliek foglalkoztatása esetén a Foglalkoztatási Törvény által biztosított lehetőségek ma már szélesebb körben ismertek, adó- jogsza- bályok által biztosított kedvezmények viszont ke- vésbé. Ez utóbbiak lényege: ha a Társasági Törvény hatálya alá tartozó munkáltató 9 hónapos, egyéni vállalkozó 12 hónapos regisztráltság után alkal- máz munkanélkülit, adóalapját a foglalkoztatás i- dejére, de legfeljebb 1 év időtartamig a tartós munkanélküliként felvett dolgozó után kifizetett ТВ járulék 70 %-ának megfelelő összeggel csökkentheti. Terjéki Ferenc martfűi kirendeltség Martfűi anzix Martfű egy kissé tudathasadásos állapotban él. Ennek a településnek a története még csak nyomokban sem hasonlít más falvakéhoz, városokéhoz. Hatvan évvel ezelőtt Martffipuszta az volt, ami a neve; Tiszaföldvár határának egyik traktusa, egy-két majorral, istállókkal; bakterházzal a vasút mentén. E tényt ma már csak a nyelv őrzi: a földváriak "kimennek" Martfűre, ahonnan viszont "bemennek" Földvárra. Tomas Bata, az idén éppen százéves Bata-cipőbirodalom megalapítója, a második világháború konjuktúrájára építve hozta létre a martfűi üzemet, amely egyszersmind a mai város "történelmi alapvetését" is jelentette. Nem árt ezt felidézni, mert a városban lakók mintha elfelejtették volna, hogy hogyan is kezdődött. A "szocialista cipőgyártás" büszke városa, a Tiszazug sokáig legkedvezményezettebb települése egy tálentumos kapitalistának köszönheti létét. Csak meditál az ember a művelődési ház alagsorában lévő munkásmozgalmi és üzemtörténeti kiállítást nézegetve: hol is gyökerezik ez a település ? Miért nincs Martfűn - ma se - egyetlen utca, terecske, zug elnevezve a gyár alapítójáró ? Es miért ragaszkodnak a dr, Münnich Ferenc lakói ma is utcájuk nevéhez ? Talán még ma sem hiszik el igazán, hogy utcájuk névadója az újabbkori történelem egyik legsötétebb alakja volt ? A gyár működik. Igaz, ez már sohasem lesz az a mamutüzem, amely még pár esztendővel ezelőtt is volt. Még mindig további létszámleépítések várhatók - ez idő szerint a város legforgalmasabb hivatala a munkanélküliek "jóvoltából", a munkaügyi központ. Templomok épülnek - a reformátusoké és a római katolikusoké egyidejűleg; Isten dicsőségére, az emberek számára. Kétségkívül a most épülő két templom lesz az, ami elkészültük után némi karaktert ad a pusztán nőtt város arculatának. S csak az öregek emlékeznek majd, hogy a '40-es évek végén, az államosítások után, a keresztelők a hajdani intemátus (munkásszállás) társalgójában voltak: "kijött Földvárról a plébános úr, leakasztotta a falról Lenin és Sztálin képét, helyükre a kereszt került és kezdődhetett a szertartás."
