Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)
1994-09-13 / 4. szám
KURÁZSI NAPLÓ 3 Sorozatunk: vitára szánva A közelgő önkormányzati választásokra... IV. A múltról és a jövőről... Négyéves munka után elköszön a képviselőtestület és a polgármester. Történelmi időszakban, kulcsfontosságú munkát végeztek, eredményeik távolabbról lesznek megítélhetőek igazán. Sokukkal remélhetőleg találkozunk a következő választások jelölőlistáin, mert a megszerzett tapasztalatukkal sokat segíthetnek a városon, néhányukkal, nagyon remélem, nem találkozunk. A mostani társadalmi-, politikai-, gazdasági helyzetet elemezve a múlt adósságairól és a jövő feladatairól egy gondolatkörben kellene véleményt cserélni. Milyen mulasztásokat kell, vagy leszünk képesek pótolni, milyen gondokat tudunk orvosolni és melyek azok, amelyek számunkra reménytelenek, vagy éppen nagy ívben el kell kerülnünk ? Nyilvánvaló, hogy a mi szintünkön a makrogazdaság alakításába nem szólhatunk bele, de a helyi gazdaság terelgetésébe, a valódi értéktermelés preferálásába, a vállalkozó kedv bátorításába és hathatós támogatásába nemcsak lehet, hanem mindenképpen szükséges is beavatkozni. Ez a terület eddig az önkormányzati munka egyik gyönge pontja volt, sem az erre hivatott bizottságok, sem a szakapparátus nem "hozta" a lehetőségek töredékét sem. Nemegyszer joggal panaszkodhattak a vállalkozók, hogy itt a támogatásokról csak deklarációk hangzanak el, de konkrét esetekben bürokratikus, kicsinyes, irigykedő reakciókkal találkoznak. Mindenképpen több figyelmet kell fordítani a szétzúzott, de most már sok biztató elemet tartalmazó, újjászerveződő mezőgazdasági tevékenységre. A terület számtalan gondja közvetlenül, vagy közvetve az önkormányzat gondja is, gondolok itt a munkanélküliségre, a szociális és egészségügyi problémákra, vagy éppen az adóbevételekre, netán az adóbevételek kiesésére. Hosszú évekre, minden bizonnyal a mezőgazdaság lesz a város legfontosabb termelő ágazata, az önkormányzatnak alkotó szerepet kell vállalni a felvásárlás, az értékesítés és a feldolgozás megszervezésében. Az oktatás és művelődés ügye, ami a normatív támogatásokat illeti, kielégítőnek látszott, de hiányzik az átgondolt távlati tervezés és a meglevő iskolabázis fejlesztése, esetleg térségi szolgáltatások ellátására. A városban még igazán fel*sem mérték azt a szellemi értéket, amit az itt dolgozó pedagógus gárda képvisel, felhasználásáról már ne is beszéljek. Ezen a területen gyökeres szemléletváltoztatásra lenne szükség. A szociális ellátás módját és gyakorlatát már a meglévő jogszabályok keretei között is a legsürgősebben meg kell reformálni. A segélyezés egész rendje, úgy ahogy van, rossz, tűzoltás jellegű, igazságtalan, erkölcstelen, elégtelen és ugyanakkor, bármilyen furcsán hangzik, pazarló. A korrekcióval nem szükséges megvárni a minden bizonnyal nem sokáig késlekedő parlamenti-, és kormánydöntéseket: saját körülményeihez, saját testünkre kell szabni az elfuserált kabátot. Ezzel együtt haladást kell elérni a cigánylakosság problémáinak megoldásában. Ennek körvonalai lassan kezdenek kialakulni, de még nagyon sok munka vára jövendő önkormányzatra. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, a város "külpolitikájáról". Sajnos, ilyesmi tulajdonképpen nincs is. Előfordul, hogy emlegetjük a "térségi szemléletet", vagy a "gyümölcsöző együttműködést", de valójában nem történt meg a város térségbeli helyének az elképzelhető szerepének még vázlatos meghatározása sem. A polgármester személyes kapcsolata a terület polgármesterivel, saját megítélése szerint, kielégítő, de az érintettek szinte egyöntetűen úgy vélik, hogy nem megfelelő. Egy őszinte, önkritikus elemzés azt hiszem, nem lenne haszontalan. Az elmúlt négy évben az önkormányzati testület munkáját a lakosság sem, de sajnos a képviselőket kiállító pártok sem ellenőrizték szükséges mértékben. Az üléseken, a lakossági meghallgatásokon, falufórumokon csak egy-két ember lézengett. Tovább folytatódott tehát az az évtizedes tiszaföldvári gyakorlat, hogy a lakos tele szájjal szidja szűk baráti körben, családban a "tanácsot", de egy szalmaszálat sem tesz keresztbe, hogy a hibák javításához, vagy a változtatáshoz hozzájáruljon. "Egy országnak olyan kormánya van, amilyet megérdemel" - nem lehet elégszer aláhúzni ezt a gyikosan keserű mondást. A következő két hónapban a lakosságnak, méginkább a működő pártoknak, saját, jól felfogott érdekük és lelkiismereti kötelességük, hogy a leköszönő testületet józanul és tárgyilagosan a végzett munkáról elszámoltassák, az előttük álló feladatokat meghatározni igyekezzenek, majd ezután, szűk pártpolitikai és önző egyéni érdekeket félretéve jelöljenek és válasszanak új önkormányzati testületet és polgármestert. / Vége / Dr. Király Ferenc
