Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)
1994-12-21 / 17. szám
KURÁZSI NAPLÓ KARÁCSONYI HAL A karácsonyi asztalra kínáljuk olvasóinknak ezt a könnyen és gyorsan elkészíthető halcsemegét. Hozzávalók 4 személyre: 4 szelet, mintegy ujjnyi vastagra vágott hal (filézett ponty, csuka, süllő stb.) személyenként tehát kb. 15 deka. 20 dkg gomba, 4 db gyöngyhagyma, 1 púpozott evőkanál liszt, 1 pohár száraz fehérbor, 1 pohár víz, olaj, só, bors, egy gerezd fokhagyma. Elkészítése: Mártás: Kevés olajban pároljuk puhára a finomra vágott gyöngyhagymákat és vékony szeletekre vágott gombát. Amikor a hagyma sárgulni kezd, keverés közben szórjunk hozzá egy jól púpozott evőkanálnyi lisztet és egy pohár bort. Tegyük hozzá az apróra zúzott fokhagymát, hagyjuk besűrűsödni, majd annyi vizet tegyünk még hozzá, hogy viszonylag sűrű mártást kapjunk. Amikor a mártás elkészült, előmelegített tálra tegyük. Hal: Miközben fő a mártás, olajozzuk be a halszeletek mindkét oldalát. Roston mindkét oldalát mintegy 10 percen át sütjük. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint a sütés közben. A szósszal együtt, melegen tálaljuk fel. Paradicsomsaláta, sósvízben főtt burgonya egészítheti ki ezt az ízletes fogást. Bizony már hosszú órák óta üldögél a horgász ladikjában, várva a jó szerencsére, hátha bekapja a horgot egy derék pontyocska. Ám úgy tűnik, hiába, sehol semmi. Vagy mégsem? nézzétek meg aprólékosan a rajzot, hátha felfedezitek az elrejtőzött halat. Apróságok Biztonság Két barát beszélget: Néhány évvel ezelőtt Afrikában jártam a családommal. Mozambique-ban, a Zambezi torkolata közelében gyönyörű tengerpartra bukkantunk és elhatároztuk, hogy úszunk egyet. Fiatal fiú horgászott ott, megkérdeztük, nincsennek-e cápák a vízben.- Nincsennek - volt a válasz. Beugrottunk, a viz remek volt. Pár perc múlva a biztonság kedvéért üjra kikiabáltam a horgásznak.- Biztos, hogy nincsennek errefelé cápák?- Hogy lennének? - mondta a srác. A cápa fél a krokokdiltól. Megoldás-Fogalmam sincs mit csináljak - panaszkodik a szenvedélyes horgász a barátjának. - Harmadszor fordul elő, hogy amikor hazajövök a horgászásból, a feleségem ágya alatt találom a szeretőjét.- Akkor többé nem mész horgászni?- Még mit nem! Jobb ötletem van: lefűrészelem az ágy lábait! A színelőhal Lábóhorognak nevezik az alkalmatosságot, amit feltehetően már a honfoglalást megelőzően használtak a magyarok. A módszer tiltott, így nem is részletezem. Van azonban egy eleme, amely szerintem beilleszthető eszköztárunkba. Ragadozóhalra való bot és orsó kell hozzá, megfelelő damillal, és ha le • hét csukára számítani, drótelőke. A cseles figura ott alkalmazható, ahol fák, bokrok hajolnak a víz fölé. Az eleven csalihalat — ezüstkárász, vagy naphal — nehezék nélküli horogra tűzzük és a készséget néhány méternyire a vízbe lódítjuk. Ezután a damilt a víz fölé nyúló fa valamely kisebb ágára, levélcsomójára rögzítjük, méghozzá úgy, hogy a csaléteknek szánt kishal hátuszonyával, „sörényével színelje a vizet”. Nincs más teendő ezután, mint várakozni, amíg a ragadozó — ha a közelben portyázik — felfigyel a vergődő halacskára és támadásba lendül. A féket célszerű lazára engedni, hogy a látványos burvány után a rabló — miközben viszszairamlik a mélybe — tudja forgatni, nyelni áldozatát. A csukánál, harcsánál szükségtelen a hoszszas kivárás, de a vendég lehet süllő is, akkor pedig legalább harminc másod • perc nyelési időt kell hagynunk. Másik vélemény ez ügyben, hogy a süllő, miután elkapta a halat, kirohan pár métert, „ majd megállva kebelezi be a zsákmányt. Akik ezen a párton vannak, azt állítják, hogy akkor kell bevágni, ha a hal másodszor is megindul. A zsinór falevélre tapasztásához szigetelőszalag darabkát használnak a Rábán, ahol a módszert láttam. piDijiü] iigzgy dSv щ vjippjo qqof у ‘ :sgi[3ß3w, hi oldalt öszeállította: Sashalmi Pál
