Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)
1994-11-22 / 13. szám
é KURÁZSI NAPLÓ Mucsarátóti legendák Dürgő Beái bátyámnak az volt a szokása már kora gyermekkorától hogy ásott. Ha kellett, ha nem. Mindig keresett valamit a földben. Hol Attila hármas koporsóját, hol a tatárok kincsét, hol meg a mucsal vár romjait. Mert hogy Mucsán a régmúlt időkben vár volt, amint Rátóton is, s volt, hogy az egyikben a labanc volt az úr, a másikban pedig a kuruc és^évente egyszer-kétszer kölcsönös népirtást rendeztek, zenés vérfürdővel Szóval ilyesmik után túrkálta a derék mucsai és rátótt határt Dürgő Benjamin bátyám, s néha-néha talált is ezt-azt. Lótetűt, törött köcsögöt a kockafejt1 übügők korából alig használt gatyát, kiscica farkát cica nélkül. Egyszer aztán... ...egyszer aztán történt valami. Valami aminek híre szaladt a mucsai ingektől egészen a déli ipartelepig. Béni bátyám éppen némi avarkori pénzek után ásogatött a kertek aljában, amikor hirtelen megszaladt csizmája alatt az ásó, de úgy ám, hogy vitte magával az öreget is. Kisvártatva már csak a két lába kalimpált kifelé. Arra járt egy mucscd, és egy rátóti és igen elcsodálkoztak amikor meglátták a két kalimpáló lábát. És meghallották a kiabálást is a Jóid alól mert nagyon elunta már magát az öreg a rakoncátlan ásó végén. A két atyafi elballagott a Nyehó kocsmába, iszogattak egy keveset majd elmondták a többi kocsmainak, hogy mit láttak. Végre mind fölkerekedtek, hogy lássák ők is, hogy miféle lábak kalimpálnak. Tudták, persze, hogy tudták, hogy a Dürgő bácsi az, különben is a szél szertehordta a kertek alatt az öreg kapcája szagát, merthogy a csizma leeset közben a lábáról a nagy rugkapálástól Nekiveselkedtek vagy nyolcán, hogy kirántsák szorult helyzetéből Négyen az egyik lábát húzták, négyen a másikat. Más-más irányba. Majd kettészakították, de nem jött ki Össze kellett hívni az egész képviselőtestületet, hogy mondják már meg mit kell csinálni Volt aki azt javasolta, hogy temessék be a gödröt Bénistől mindenestől Más azt javasolta nyílvánítsák Béni bácsit természetvédelmi területté, az egyik szenteskedő képviselő pedig amellett kardoskodott, hogy nyilvánvaló csoda történt és azonnal értesíteni kell a Vatikánt. Már harmadik napja tanácskoztak a városatyák és nem jutottak dűlőre. Dürgő Béni bácsi eközben szorította az ásó nyelét fejjel a Joldben és ordított, hogy Amerikába is elhallatszott. Hát a nagy orditozástól egyszer aztán megrázta magát a jóid, nagy morajlás, zúgás támadt és a lyuk, amely fogva tartotta az öreget ásóstól kidobta magából Dürgő Bénit, úgy, hogy fölrepült vagy tíz méter magasra. /Az ásót akkor sem engedte lej És a lyukból spriccelni kezdett a forró víz. Jóféle alföldi termál. Nagy pocsolya támadt percek alatt, érezni lehetett hetedhét határban, hogy valami bűzlik Mucsarátóton. Mert a Béni bácsi két csizmája is beleázott a vízbe, amelynek a gőzétől a gyanútlanul röpdöső madarak holtan zuhantak le. Ilyen víz tört felt Kellett volna ezzel a temérdek vízzel valamit kezdeni Harmincnégy éven át ülésezett a testület termálvizileg. Mindhiába. Pedig a kutatások kiderítették, hogy ilyen jellegzetes, egyedülálló, lábszagú víz, nincs több a világon sehol Egy nyugati turista 5000 fontért vásárolta meg Béni bácsi egyik kapcáját - ahogy ezt a Nyehó kocsmában mesélik. Mégse történt semmi Még azt se tudták eldönteni, hogy Mucsáé vagy Ráróté a nagyobb érdem a Jolbuzgó vizet illetően.- Határeset - mondták ki a városatyák. Aztán az ülés feloszlottnak nyílvánította magát és újabb harmincnégy évre átadta helyét egy másik ülésnek. Mostanában az ülésezik Mucsarátóton. Gách Nándor
