Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

A gyászidő vége a temetési rítus utolsó szakaszának lezárását jelenti, tehát hangsúlyos esemény. Ünnepség keretében hirdetik ki a gyász végét, a tilalmakat feloldják, és az élet valóban visszatér a megszokott medrébe. A gyász végének kihirdetése néhol egybeesik a halotti tor rendezéseivel, vagy a haláleset évfordulójával, itt a halottra emlékezés szakrális ünnepével, de ettől eltérő is lehet, attól függően, hogy a helyi hagyomány hogyan alakult. Például Erzincanban egy hét vagy tíz nap elteltével rendezik a yas hamami ünnepséget, ami úgy zajlik, hogy a gyászoló család a török fürdőbe (hamam) hívja a hozzátartozókat, rokonokat, különös tekintettel azokra, akik a halált követő napokon élelmiszerrel segítették őket. A rituális mosakodás szabályainak megfelelően „megtisztulnak" - majd megvendégelik (étellel kínálják) a megjelenteket. Urfában a rokonok hívják meg az elhunyt családját, a férfiakat elküldik borotválkozni. Zárában a halálesetet követő ötödik napon, vagy egy hónap elteltével a gyászoló család asszonyai és a szomszédok a háznál összejönnek és megfürdenek. Merzifonb&n negyven nap után rendezik a yas hamami ünnepséget, Kayseriben ugyancsak negyven nap elteltével. Nigde-ben negyven nap után, Erzurumb&n három nap, vagy egy hét elteltével. A felsorolt példák számát lehetne még szaporítani, azt azonban így is jól illusztrálják, hogy mennyire eltérő a helyi hagyományok szerint alakuló gyászidő. Hogy miért alakulhatott így, nehéz lenne eldönteni. Nyilván a törzsi hagyományok, az ökológiai körülmények, vagy ezek együttes hatására kialakult paraszti munkaszervezetek ismerete adhatna feleletet. Egyben azonban mindenhol azonosak: a gyász végének kihirdetése pontot tesz a szokássor végére is. Ilyenkor feloldják a tilalmakat, az asszonyok kifordítják az addig fonákul viselt ruháikat, a fejkendőjük alatt hordott fekete talizmánt (muska — írás, Korán-idézet) fehérre vagy vörösre cserélik. Inevmben a menyasszonylányok jövendőbeli anyósuktól egy öltözet ruhát kapnak ajándékba és világoslila vagy meggyszínű írást kötnek a kendőjük alá. Mindnyájan elvégzik a rituális mosakodást és kihirdetik a gyász végét. Hogy a lelkében ki-ki meddig hordozza a szomorúságot egyéni sors 17. századi sírkövek és alkat kérdése. Ha rövid ideig is, a gyász (Alanya, 2003) megtartását alapvető erkölcsi kötelesség96