Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

lik. A haldokló mellett mindig van valaki. Ha már nehezen lélegzik, nem eszik, a teste rángatózik, szája habzik, vért köp, a végtagjai elfe­hérednek és hűlni kezd a teste, felkészülnek a megváltoztathatatlan tény elfogadására. A hagyomány pontosan megszabja hogyan kell a holttesttel bánni. Amint a haldokló kilehelte lelkét a rítus által sza­bályozott módon megkezdődik a temetésre való felkészítése. A halál beálltától a torig A lélekről alkotott felfogás A halál beálltát a népi gyakorlatban ismert jelek alapján álla­pítják meg. Ez valójában független a hivatalos orvosi vizsgálattól, hi­szen a gyér egészségügyi hálózat miatt faluhelyen nincs is orvos, az egészségház alkalmazottja látja el a halottkém szerepét is. Többnyire ő is ugyanazokat a kétségbevonhatatlan jeleket rögzíti, amit a hoz­zátartozók. Ha valaki meghal, leesik az álla, felakad a szeme, nem re­agál a környezeti hatásokra. Kiszáll belőle a lélek, elszáll, mint a lélegzet, mint az álom, vagy a méh, galamb, pillangó, légy, madár- mondják a türk­mének, cserkeszek Kirsehir, Konya, Kayseri, Marás, Sivas Usak, Ürk, Erzurum vi­Isztambuli temető rléken 167 A lélek betölti az egész testet, más vélekedés szerint a szívben (Bogazlayan, Erzurum, Kastamonu), a mellkasban (Derekislá) a fej­ben, a hasüregben és a csontokban (Sögütö'zÜ) lakozik. 168 Nincs szem­mel látható formája, amolyan „lebegő valami", szellem, amely maga az élet. Alomban és a halál pillanatában hagyja el a testet. Általános felfogás szerint az orron vagy a szájon át távozik. A hiedelem azt tartja, a lélek a másvilágon tovább él, negyven napig visszajár, vagy három havonként bizonyos napokon tér vissza. Sivas és Qorum környékén úgy tudják, hogy a lélek csak addig bo­167 Őrnek, S.V. 1971.62. 168 Őrnek, S.V. 1971.64. vö. Kalayci, M. 1970.37-40. 78

Next

/
Thumbnails
Contents