Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)
akár a mai eseménysor leírása is lehetne. Olyannyira, hogy a vörösre festett szarvú kos termékenységi szimbólum, s mint áldozati állat az anatóliai lakodalmas szokásokban része a recens kultúrának. A vőlegény kost ajándékoz a menyasszonya családjának. A kos szarvát vörösre festik, mindenféle díszt raknak rá, majd az állatot a családból egy nőtlen fiatalember levágja. A beavatkozás után ugyancsak nazar ellen védte a gyereket az ágyba széthintett görek otu (Nigella sativakandilla). A vérzést különféle módon csillapították a középkorban: olajba mártott gézt tettek a sebre, homokot szórtak, vagy krétaport, meszet hintettek ti, fügefa levéllelborították." Kevés változás történt a szokásban, az eltérés inkább táji jellegű, a helyi szokások formálták. Anatóliában ma már nincs pontos szabály arra nézve, hogy mikor kell elvégezni a metélést. Ezt rendszerint a család anyagi helyzete dönti el. Általában az iskolába kerülés és 15 éves kora között esik át rajta a gyermek. Teljesen egyértelmű, hogy jelentős fordulópontot jelent az életében, ami után megváltozik a családban betöltött státusa, amolyan férfivá avatási szertartás ez. Amíg a középkorban a vallási jelleg dominált a szokássorban, napjainkban inkább a legénnyé válás ünnepévé lépett elő, illetve a legényavatásnak a régi török szokását a vallás beépítette szokássorába. Ettől kezdve kikérik a véleményét a családban. Gyakran a testvérekkel, rokon gyerekekkel együtt metélkeznek. Úgy tarják, a legmegfelelőbb nap erre a csütörtök, péntek, és a vasárnap, az évszakok kö- A. metélkezéskor aranyat tűznek a fiúk ruhájára zül pedig a tavasz és az ősz, nyilván azért, mert a por és a meleg miatt a fertőzésveszély ebben az időszakban a legkisebb. Ami a pénteket illeti, nem kétséges, hogy szent nap lévén, minden, a vallással kapcsolatba hozható dologra alkalmas, ráadásul a hátralevő hétvégén jut elegendő idő a nagy ünneplés okozta fáradalmak kipihenésére. Eltérések csupán annyiban mutatkoznak, amennyiben a helyi közösség, a gazdasági élet jellegéből adódóan saját életmódjához illesztette 99 Bayat 1982.17. vö. BarthaJ. 1993.46. 39