Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

Anyám, apám, testvéreim maradtak hátra. Mehmed fia Szarni Csuhadar Béke poraira Meghalt 1942.1.7. A sírfeliratokból olykor egyéni sorsok tárulnak elénk, máskor a sors akaratába való belenyugvást, megbékélést sugallnak: Állj meg vándor En is olyan voltam, mint te Te is olyan leszel, mint én Ha mondasz egy Fátihát E földben megtalálsz. 1319-31.8.1963. A sírkövek jelei olykor az elhalt legjellemzőbb tulajdonságaira is utalnak. Például Erzmcanhoz közeli Sögütözü faluban a mélyen vallásos, tiszta erkölcsű emberekre a sírkőre vésett vagy festett ibrik emlékezteti a közösséget. A Sivashoz tartozó Kevenli faluban ha az elhunyt példamutatóan élt, sírkövére gyümölcsöt vagy vadászjelenetet festenek. A vendégszeretet jelképeként teáspoharat vagy findzsát láthatunk.

309 A mai sírjelek lényeges formai változása az előző korszakban lévőkéhez képest az, hogy hiányzik a lábtól való kő. Helyette a sírt körbevevő kőkereten vízgyűjtő csészét alakítanak ki, ami a madarak itatására szolgál. Maradandó sírkövet Isztambul környékén - ahol laza a talaj - három hónap elteltével, Belső-Anatóliában - ahol köves a talaj - egy év elteltével állítanak. Ez idő alatt a sírt kövekkel kerítik be, a fejnél, lábnál egy-egy nagyobb kő jelzi a tájolást. Az elhunyt személyére utalás, más jelzés nincs. A temető helye a településtől jókora távolságra van, ami azt igazolja, hogy a hagyomány jól elkülöníti az élő és halott közösség helyét. Rendszerint magaslaton fekszik, vagy folyóvízi út választja el a településtől vagy kerítéssel esetleg árokkal veszik körül. Kijelölésénél Életfa i 309 Őrnek, S.V. 1971.71. 140