Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

pai irányt szabott egy ízig-vérig iszlám társadalomnak. Ezzel olyan mértékű változást hozott, amely a felszínen a társadalom minden szféráját érintette. De csak a felszínen. Csak külsőségeiben. A társadalom, mélyrétegeiben nem idézett elő nagymértékű változást, mert a tradíciók ennek gátat szabtak. Alig egy emberöltőnyi idő telt el a reformok bevezetése óta, azt kell tapasztalnunk, hogy ugyanaz a mechanizmus működik, mint századokon át. A sírjelek formája ugyan hasonló az európai temetőkben láthatókhoz, a rájuk vésett vagy festett jelek jelentésükben az iszlám világképhez kapcsolhatók. Különösen napjainkban sokasodtak meg azok a jelképek, amelyek a szakrális élet szimbólumai közé sorolhatók. Okát valószínűleg a térséget jellemző, már-már társadalmi méreteket öltő vallási mozgalmak erősödésében kell keresnünk. A Hidzsra-szeúnti időszámítás a vallásos életben máig gyakorlat,

304 a halott születésének dátumát - ha a naptárreform előtt született, nem változtatták meg. Ez természetes, azonban több olyan sírjelet láttam, amelyen a későbbi születési dátum is mohamedán időszámítás szerinti volt. De csak a születés dátuma, mint az emberélet legfontosabb mérföldköve, a világrajövetelé, hiszen az élet örök, a halál csupán átmenet egy más minőségbe. A sírjelek vallásra utaló jelzései között továbbra is ott a hadzsi, ha az illető résztvett a mekkai zarándoklaton, s néhol látható turbán is, ha az elhunyt pap volt. A temetők jelképeinek zöme azonos a mohamedánok lakta területeken, ahogyan azt Mándoki László bulgáriai gyűjtései

305 is igazolják, magam pedig Kazakisztánban láttam. Jóllehet, az azonos jelek lokálisan mástmást jelentenek, a helyi közösségek jelképrendszerébe tagozódnak. A jelenkori temetők sírköveinek többségén virágdíszt látunk, leginkább tulipánt. Erzurumban, Kastamonuban és Qankiriben a virág a fiatalon elhunytat jelöli.

306 Amíg az oszmánkori temetőkben a virágdíszítés csak női sírjeleken volt jellemző, a mai temetőkben mindkét nemhez tartozók sírkövén látható. A jelképes faábrázolás az iszlám temetők jellegzetes fáját, a ciprusfát mintázza, a kőbe vésett madár304 A vallásos témájú könyvek megjelenésének idejét a hidzsra szerinti dátumban adják meg. 305 Mándoki L. 1982.367-370. 306 Őrnek, S.V. 1971.69. 138 Temetői látkép Ankarában