Jakabné Mészáros Gizella: A szolnoki csipke. Szerk.: Gecse Annabella – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 60. (2005)

Kedves Olvasói Gondolom, Ön bizonyára azért vásárolta meg ezt a könyvet, mivel szereti a szép kézimunkákat. Erősen hiszem, hogy ha megismeri a szolnoki csipke készítését, nagyon nagy örömét fogja benne lelni. Engedje meg, hogy eredetének ismertetését egy kis önéletrajzzal kezdjem, mivel ez a kézimunka családi hagyomány, amit ezeretnék újraéleszteni, felújítani. Vasutas dinasztia gyermekeként születtem Szolnokon. Három éves koromban Édesanyámat hirtelen elveszítettem, így csak hírből lemérhettem, annak alapján, amit az Édesapám, nagyszüleim és az ismerősök meséltek róla nekem. Édesapám nem tudta megvárni a gyászév leteltét, mert a Bátyám ősszel kezdte iskolai tanulmányalt, és új feleséget, számunkra új mamát kellett választania. Egy jó barátja mutatta be neki Hagyák Emerenciát, aki aztán a nevelőanyukánk lett. Édesapámmal együtt nagyon szép életet éltek, amíg a sors el nem választotta őket. Nagyon szerettek bennünket, gyerekeket és nagyon tisztelték az öregeket. Minden nagyszülő náluk nyert ápolást és gondozást öreg napjaiban, s főleg szeretetet. Tulajdonképpen Anyuka révén vált a csipkekészítés családunkban hagyománnyá. Anyuka testvére volt Hagyák Stefánia. Vasutas családjuk az első világháború után kényszerült Erdélyből Szolnokra költözni. Hagyák Stefánia — Stefiké néni — szeretett volna képzőművészeti főiskolára járni, de sajnos le kellett mondania róla, mivel munkát kellett keresniük a megélhetéshez. Mivel szüleik ekkorra elváltak, a két lánytestvér (Emerencia és Stefánia), édesanyjuk, nagynénik és két unokatestvérük a szolnoki kézimunkaüzlet bedolgozói lettek. Kezdetben kézimunkakönyvekből (nemegyszer külföldiekből) választott minták, megrendelések alapján dolgoztak, elsősorban lakástextileket (ágytakarót, függönyt, asztalterítőt, vitrinterítőt, párnát) készítettek. Ebben az első időben varrott, hímzett munkáikat hor-