Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

miskakancsókéval. Tulajdonosa is azonos nevű volt, mint az 184l-es miskának. Ezzel a készítők közül Pap Ferencet és nagy vaószínüséggel Koós Jánost is ki lehet zárni. Egy olyan katolikus fazekaslegény jöhet szóba, aki életkora alapján már 1832-ben Tiszafüreden dolgozhatott, de még 1841 -ben sem rendelkezett önálló műhellyel. Ennek a feltételnek leginkább nemes Paál Ferenc felel meg. Nemes Paál Ferenc 1804-ben Egerben született. Nevével a miskolci fazekascéh legénylajstromában 1825-ben találkozunk, amikor a gyöngyvirág nevet választotta. 1826. november 27-én kundschaftját kiváltva más városba, talán éppen Debrecenbe távozott.

22 1832-ben már bizonyíthatóan Tiszafüreden élt. Valószínűleg már ekkor is K. Nagy Mihály műhelyében dolgozott, hiszen annak gyermekei még igen fiatalok, komolyabb munkára még nem foghatók. A nagy család eltartásához a műhely termelésének is igazodni kellett, szükség volt a segéderőre. Paál Ferenc házasságkötéséig mint fazekaslegény dolgozott K. Nagy Mihály műhelyében. 1841. május 24-én még mint fazekaslegény házasodott meg.

23 A két datált darabot tehát biztosan munkaadójánál készítette. A datálatlan darab azonban készülhetett saját műhelyében is, hiszen 1843. március 1-én, első gyermeke keresztelésekor már a foglalkozás rovatban fazekasmesterként szerepel.

24 Bár idősebb legény volt, többre hívatottnak tarthatta magát. A már Tiszafüreden is készített miskakancsók új típusával jelentkezett. Új volt ezen a három kígyóval kombinált plasztikus díszítmény, a középtengelyen végigfutó kúpos gombsor csigavonalú lezárása. Újszerűek a szerkesztett díszek is. Az egész alföldi anyagban csak egy szerkesztett példány, egy 1838-as mezőcsáti miska előzi meg, de azon más típusú rozetta szerepel.

25 A füredi darabok körközépre szerkesztett négy szirmú virágot jelenítenek meg. Ezen a rozetta-típuson alapul a későbbi füredi szerkesztett ornamentika. Az 184l-es miskakancsó segítségével más korábbi, részben csak írókázott díszítményű készítmények is ehhez a műhelycsoporthoz köthetőek. Ezek változatos korongozású, feliratos butykoskorsók az 1832-1843-as évek közül, melyek a 40-es évek közepére az emlékanyagból eltűnnek. Ez utóbbi tény is megerősíti, hogy a legvalószínűbb készítő nemes Paál Ferenc lehetett, aki 1843. márciusában fordul elő utoljára az anyakönyvben. Nem tudjuk, hová költözhetett. Az általa is képviselt stílus más rokon fazekasközpontok anyagában nem jelentkezik, ami költözése utáni gyors halálára, vagy stílusának igen rugalmas megváltozására utal. A miskakancsóknak ez a három kígyóval kombinált változata csak Tiszafüredet jellemzi, legszebb megoldásai éppen a 40-es évek elején készültek. Ez a plasztikus díszítmény a füredi anyagban is igen ritka. Bár nyilvánvaló, hogy belső fejlődés eredménye, de vagy munkaigénye, vagy a kiegészítő sgraffiato és írókázott díszítmények elhelyezésének nehézsége miatt Tiszafüreden is a ritkább megoldások közé tartozik. A XIX. század második felében készült négy-öt példány mind plasztikus, mind karcolt és írókás díszítményeivel egyaránt sokkal egyszerűbb, harmóniában és kivitelezésben meg sem közelíti a korai munkákat. Egy-egy tárgy véletlen előbukkanása a korábbi vélekedéseket gyökeresen meg tudja változtatni. Amikor még 1953-ban Domanovszky György néhány stílusban nehezen azonosítható kerámiát a korai füredi anyag hiánya miatt sorolt a mezőcsátiak közé, úgy vélekedett, hogy bár a kutatást újabb feliratos tárgyak vinnék előbbre, de erre „ legkevésbé lehet számítani"

16 A tiszafüredi tárgyak esetében azonban éppen ez történt. A 60-as évek tárgyvásárlásai, továbbá a köz- és magángyűjtemények anyagának feltárása olyan fontos darabokat tett ismertté, mely éppen a kialakulás éveiben helyezte teljesen új megvilágításba ezt a fazekasközpontot. 22 Egri Főszékesegyház Keresztelési Anyakönyve VII. 75.; HOM tört.-dok. 79.4.1-2.; 76.13.3. 23 Tiszafüredi Katolikus Házasságkötési Anyakönyv I. 67. 24 Tiszafüred, Katolikus Keresztelési Anyakönyv I. 240-241. 25 HOM 53.10.1. 26 Domanovszky Gy., 1953. 36. 93