Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

gában más munkáin is alkalmazott. A szerkesztett rozetták számbavétele során azonban feltűnt, hogy Füreden nem az ifjú Nagy Mihály által közvetített rozetta-típus honosodott meg, hanem a három kígyóval is díszített mískakancsókon szereplő. Ez a rozetta-típus mint idegen és később ott gyökeret nem verő motívum, a miskolci származású, de 1825-1836 között Debrecenben dolgozó Kosik István 183 l-es butykoskorsójának főmotívuma. 1833-ban pár hónapig ennél a mesternél dolgozott legényként a tiszafüredi Nagy Antal, aki ezt a díszítőelemet biztosan ismerte.

16 Mindezek arra utaltak, hogy K. Nagy Mihály műhelye nem közvetíthette a jellegzetes füredi stílus egyik elemét, a körzővel szerkesztett rozettát. Egyik fia, ifjú Nagy Mihály Mezőcsátról visszatérve csati díszítményeket, köztük a Rajczy-féle rozettát alkalmazta néhány munkáján, de a Tiszafüredtől némileg idegen ornamentika nem tudott gyökeret ereszteni. Két más városba települt testvére fiait küldte vissza Füredre a divatos díszítmények elsajátítása céljából, mely azt is jelezhette, hogy a testvérek ezeket a motívumokat a tovább örökítés szintjén még nem ismerték. Ennek alapján az apa, K. Nagy Mihály, mint korsós beleillett azok sorába, akik Kresz Mária kutatásai szerint egyszer égetett mázatlan kerámiát készítettek.

17 A XIX. század folyamán Tiszafüreden mindvégig jelen levő fekete kerámiák ezt a feltételezést lehetővé is tették. Nagy Antal katolikus fazekas volt, aki 1815 táján pár éves gyermekként került Tiszafüredre, mikor nevelőapja, Fitzere János Miskolc melletti műhelyét Füredre tette át. Nagy Antal a debreceni legényévet megelőzve 1828-1831 között Miskolcon dolgozott. 1834-ben megházasodván nyitott önálló műhelyt, de jelentősebb hatást a füredi stílusra nem gyakorolhatott, mert 1845-ben meghalt.

18 Nemes Paál Ferenc, akinek működését Tiszafüreden 1840-1843 között házasságkötése és első gyermeke születése révén tudjuk az anyakönyvekben nyomon követni, szintén felbukkan 18251826 között a miskolci legények sorában. Egy korai füredi vörös butykoskorsó, melyet pontokból és vonalakból összetevődő kinyílt virágtányérok díszítenek, az ő nevét viseli.

19 Vélhetően vándoridejét éppen Tiszafüreden töltve, 1841 decemberében itt halt meg a miskolci fazekaslegény, Pap Ferenc.

20 A szintén katolikus Koós János 37 éves fazekas nevével Nagy Antal özvegyét 1848-ban feleségül véve találkozunk először az anyakönyvben.

21 A XIX. század első felének katolikus anyakönyveiben előforduló fazekasokat azért soroltuk fel, mert a XVIII. század végétől Tiszafüredre betelepült katolikusokat jellemezte az í-zés hiánya és a lágyítás, mely utóbbi néhány korai edény feliratán nyomon érhető. Élt tehát az edények készítésének idején Tiszafüreden több katolikus vallású fazekas is, akik korábban szinte mindannyian a magasabb technikai tudást közvetítő városi fazekascéhekkel is kapcsolatban álltak. Ezeket a korai cserepeket Pap Ferenc kivételével bármelyik katolikus fazekas elkészíthette. Az 184l-es miskakancsónak viszont Fitzere János nem lehetett a készítője, hiszen ő 1838-ban már meghalt. Nem készíthette Nagy Antal sem, hiszen 1834-től, házasságkötésétől már fazekasként szerepel az anyakönyvben, mely önálló műhelyre utal. Az anyakönyv más esetben (nemes Paál Ferenc, Pap Ferenc) feltünteti, ha fazekaslegényről van szó. K. Nagy Mihály műhelyében az ismert katolikus vallású fazekasok közül tehát csak Paál Ferenc és Pap Ferenc, esetleg Koós János személye jöhet szóba, nem kizárva azt, hogy ott más legény is dolgozhatott, akiről - lévén nőtlen, illetve nem itt hunyt el - az anyakönyv nem tartalmaz adatot. 1832-ben olyan barna, írókás díszítményű butykoskorsó készült Tiszafüreden, melyen a tulajdonos neve: Kis istvány formában szerepelt. íráskaraktere nagyfokú egyezést mutat a két feliratos 16 Füvessy A., 1993. 61., HMLt. .; Szalay E., 1980. 37-40. 17 Kresz M., 1960. 281. 18 Füvessy A., 1990. 102. 19 Szladek-gyüjtemény (Szigetszentmiklós). A tárgyat a gyűjtő Tiszaroffon vásárolta. 20 Pap Ferenc 1840-ben a miskolci legánytársaság tagja, aki a kukorica virágnevet választotta (HOM tört-dok. 79.4.1-2.); Füvessy A., 1990. 102. 21 Füvessy A., 1993.34. 92