Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

5. kép. Baka és huszár miskakancsón (Néprajzi Múzeum) Minden lovast ábrázoló munkájáról, de más, stílusban azonosítható darabjáról is megállapítható, hogy Katona Lajos sem korongozásban, sem díszítmenyben nem emelkedik az átlag fölé. Hogy mégis többen felfigyeltek rá, az az egész Alföldön egyedi, a huszárt életképszerü jelenetben ábrázoló témaválasztás. Ha áttekintjük az alföldi kerámia állatábrázolásait, ott ugyan időnként előfordul lóábrázolás, de a Katona Lajos-féle megközelítéstől igen távol áll. Témájában talán a mezőcsáti Fazekas János 1835-ös butellája rokonítható, bár ezen külön áll a csákós huszár, mögötte az apró, felnyergelt ló.

22 Lóábrázolás már egy 1817-es zöld mázas vásárhelyi boroskancsón is előfordul, bár nem véletlenül, mert tulajdonosa, Vikony Mihály kiváló lószakértő volt.

23 Apró ló karcolata látható pipázó ember társaságában egy 1842-es vásárhelyi butellán is.

24 A téma az Alföldön számszerűleg sem közelíti meg tiszafüredi előfordulását. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy Katona Lajos a lovasember ábrázolásával a többi füredi fazekasra nem hatott. A köz- és magángyűjtemények anyagának felmérése azonban eddig ismeretlen alkotásokra derített fényt. így vált ismertté Katona Lajos három, magángyűjteményben lévő huszáros butellája és kulacsa. A hajdúszoboszlói múzeumban viszont egy .Soűfó-műhelyhez köthető lovasábrázolásra akadtunk.

25 Az ovális előlapú, oldalain szögletesre vert butella zöld alapszínen ólommázas, ornamentikája és felirata egyaránt karcolt. Egyik oldalán nyeregben ülő, ostort pattogtató kalapos lovas. A realisztikus ábrázoláson azonban a fazekas a lovas lábát nem tudta elhelyezni. A hagyományos kompozíciós megoldástól nem tudott elszakadni, a lovagló alak a madárábrázoláshoz hasonlóan leveles ágon áll, felette hasonló ágon egy kinyílt virág (6. kép). Hátoldalán a tipikus iWó-szöveg: Készült az 1894 dik évben Vig János Számára a ki iszik bellőlle váljon egésségére igyál Belőlle Barátom egésségedre Kívánom igyál migélsz addig dúdoj holnappal ne Gondoj ha nints benne legyen benne ez volt ároktűn a letzke. Szinte biztosra vehetjük, hogy Katona Lajos műhelyében a fennmaradtál több lovashuszáros edény is készült. Valószínű, hogy ezzel a motívummal néhány volt huszár között divatot is teremtett. A kis mezőváros lakóira azonban sem esztétikailag, sem érzelmileg nem hatott, idegen világot idézett fel. A választott téma a hagyományos motívumoktól szerkezetileg is messze állt. Nem illett a virágkompozíciókba, nem véletlen, hogy a fazekas csak rozmaringággal 6. kép. Bodó-műhely butellája (Bocskai Múzeum) 22 NM 94.107.28. 23 KreszM., 1990. 336-337.; TJM 52.158.1. 24 TJM 52.21.1. 25 BIM 66.664.1. 85