Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

években az edény kereskedelemből jobban rneg lehetett élni, mint magából a fazekasságból. A Kunmadarasra áttelepült B. Varga Lajos is erre állt át, más edényeit vásárolta fel: fazekakat, köcsögöket, tálakat, virágcserepet és baromfiitatókat árusított. Lovaskocsival járták a környéket. „Bejárta apám Poroszlót, Sarudot, Egyeket, Füred vót a fő gócpontja. Kunhegyesre, Örsre, Iványra, Szentimrére is járt. " Lovaskocsival kereste fel a falvakat, mindig másodmagával volt, mert két ember kellett a le- és felpakoláshoz. Ezekre az utakra fia vagy felesége kísérte el. Az edényt pénzért vagy cserébe adta, a piaci napokon kereste fel vásárlóit. „Jobb vót az, mint most nekem. Rendes kocsink vót. Amennyit fel bírtunk pakolni egy lóra, az sose maradt meg. Például Egyeken egy darab se maradt. Vót, mikor 3-4 mázsa terményt is hoztunk. Termény dógába Füred vót a legszegényebb, pénz ott vót mindig, de inkább csak rozsot termeltek. Örs, Ivány, Egyek, Szentimre, ezek vótak a terményes helyek. Kevesebb vót a pénz, vót termény. " Ebben az időben a távolabbi helyeket úgy keresték fel, hogy már előző estére megérkezzenek. Minden faluban megvolt, hogy kinél szállnak meg. „Füreden Körösi Mihálynál szálltunk meg. Itt fizetni kellett. Ahol nern kellett fizetni, ott mindig adott valamit az ember. Ha Pető Péter bácsinál szálltunk rneg, aki a csendőrlaktanya mellett lakott, itt cserepet adtunk ajándékba. " így volt ez más edényárusoknál korábban is. Egy 1908-as datálású, ecsetes festésű, dudi alapszínű, névre szóló butykoskorsót Csontos Mihály például a náluk megszállt mezőtúri edényárus fazekastól kapott. Tiszafüreden Kóbi bácsit (Rubinstein Jákob) tartották a legismertebb edényesnek. О vegyes kereskedésében nemcsak edényeket, hanem az ehhez szükséges mázat és festékeket is árusította. Nemcsak füredi, hanem az akkor már mutatósabb túri edényeket is lehetett nála vásárolni. A heti piacokra is kipakolt. Mellette még a 20-as évek elején Karcagról áttelepült Pálfi József foglalkozott edény árusítással, de B. Varga Lajos is felkereste a füredi piacot. Az értékesítés a századfordulóra a kereskedők kezébe összpontosult. Addigra a vállalkozó szellemű fazekasok egy része meggazdagodott. Földet vásárolt, házat épített. Nyúzó Gáspár 1 kovártányi földet vett, ezt művelte. Cs. Kiss Mihálynak, aki egyébként is paraszti családból származott, 20-25 hold földje és szőlője volt. Simon István is földdel és módos házzal rendelkezett. A fiatalabb Nyúzó Gáspár még a múlt század végén 4 hold földet tudott vásárolni. Mint ezek a példák is mutatják, a termelést és az értékesítést egybekapcsolni tudó fazekasok éltek a legjobban, reagálhattak vevőik ízlésváltozásának legapróbb rezdülésére. Miután a fazekasok közvetlen kapcsolata vásárlóikkal megszakadt, a kereskedők közvetítették a vásárlói igényeket. Meghatározták a termékösszetételt, diktálták az árakat. Az értékesítés, mint a készítők és a használók közti kapcsolat, a vevők által közvetített igények, illetve a stílusváltozás fontos láncszeme. A tárgyi anyag azt bizonyítja, hogy ez az 1870-1890 közti években volt a legintenzívebb. A egységes díszítményrendszeren belül gyorsan lefutó apró árnyalatokjelentek meg, mint például a szivárványos vagy pókhálós mintájú, közepükön évszámos vagy női keresztneves tálasedények, férfikeresztnévvel ellátott butellák. A vásárlókkal tartott közvetlen kapcsolat éveiben újult meg a tiszafüredi fazekasok díszítményrendszere, jelent meg az elhajló száron ülő kettősvirág, ecsetes festésű, kék színű matyórózsa és a címerábrázolás is. A reformkori előzményekből továbbfejlődő stílus a közvetlen értékesítés éveiben változott a leggyorsabban, épített díszítményrendszerében új elemeket, alakított ki új kompozíciós rendet. Az igények ilyen pontos ismerete a fazekasok értékesítésből való kiszorulása után már nem figyelhető meg. 23 B. Varga József 59. é. ref. kunmadarasi lakos adata. 24 KPM 68.90.1. 74