Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

1860-ban „Décseji Mihálj Komám" is hasonló darabot kapott. Pető Sára szarvasos kisbutellájának is a komaság miatt lehetett az ára csak egy pár csók. A verses feliratok a múlt század második felében a legnépszerűbbek. A századforduló után már csak elvétve készült, és Ballá György gondfelejtő illetve Dózsa András búfelejtő butellájától eltekintve szövegezésük rövid, egyszerű.

78 Ballá György 1901-ben még azt is feltüntette, hogy Soltész György sertéskereskedőnek ajándékba készítette a butellát. „Üres bütykös a nevem S hajó pálinka lesz benem gond felejtő a nevem a ki észt ellopja törjön ki a monya hogy ha nem monya akor meg a nyaka".

79 1906-ban Juhász Zsigmond az „oh én kedves edényem"kezdetű verssel díszítette Sajtos János butelláját.

80 A fiatalabb Nyúzó Gáspár szövegei is megszelídültek, a folyóedénynek készített butella alakját vették fel, és feliratuktól eltekintve írókás díszítésűek voltak. Az edény űrtartalma is nagyobb lett, de a nagyobb felületen mindig rövid a vers: „ a ki iszik belőle vajon egéségére re re re a ki ellopja törjön ki a nyaka ".

81 Tüdős Kálmán 1934-1955 között időnként égetett feliratos darabokat, melyek általában másolatok voltak. Bodó Mihály „ Boros Miska " kezdetű szövegét karcolta 1934-ben és 1955-ben készített miskakancsóira, míg az 1938-as darabon ú szöveggel jelentkezett: „A szép asszony Meg ajó bor meg vigasztal Mindenkor". A tiszafüredi verses feliratok között rövidebb, egy-két strófát tartalmazó éppúgy előfordul, mind több verstípust egybeszerkesztő változatok. A múlt század utolsó harmadában a meghatározó műhelykörök felirataikban is elváltak, a műhelyek egyéni feliratai - melytől csak ritkán tértek el kialakultak. Nemcsak a műhelyeknek volt saját versezete, hanem az ott dolgozó segédek is egyéni rigmusok kialakítására törekedtek. Ritka volt az olyan segéd, aki a műhely alapváltozatától nem tért el. Mesterük neve jelezte a műhely rangját, így a megrendelt darabokat gyakran a mester nevében a segéd készítette (Nyúzó Gáspár nevében Pap Sándor, Bozsó Lajos; Bodó Mihály nevében Ballá György). Néhány szignált segédmunka a műhely nevét is feltűntette (Pap Sándor Nyúzó Gáspár műhelyére, Márki István, Katona Mihály, majd Simon István műhelyére utalt). A tiszafüredi versek egy része helyi eredetű, másik, kisebb csoportjuk az alföldi központok közvetítésével terjedt el. A feliratokra az egyes központok eltérő időpontban hatottak. A 19. század második negyedében Mezöcsát egyszerűbb feliratai jelentek meg, míg a múlt század utolsó negyedében Hódmezővásárhely és Mezőtúr népszerű rigmusainak hatása figyelhető meg. Ez a hatás azonban soha nem volt erős, a versekben mindvégig a műhelykörönként eltérő, helyi változatok domináltak. A feliratos edények a fazekasok termelésének ritkább darabjai, melyet a hagyománytisztelőbb folyóedényekkel szemben a nagyobb művészi szabadság jellemez. A megmintázásában és díszítményében egyaránt munkaigényes darabokat a tradíciók kevésbé kötik, új eljárásokra, kísérletezésre, változatosabb feliratok alkalmazására nyújt lehetőséget, de a hagyományok által szabályozott termelésben mindig alárendelt szerepet játszik. 77 NM 51.31.396., NM 51.31.399. 78 NM 129651., Lásd. Viski К., 1932. 132. kép; KPM 68.133.1. 79 KPM 68.133.1. 80 NM 54.61.17. 81 NM 53.60.34.; KPM 87.91.1. 82 KPM 71.35.1.; Szigeti I., magángyűjteménye, Budapest. 68