Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

Előszó 1976-ban, a Kiss Pál Múzeum közelgő 100 éves alapítására készülve, a múzeum épületéből - a teljes felújítása miatt - irodáinkat új helyre, a város központjába, a katolikus és a református templom szomszédságába költöztettük. A kis alapterületen érdemi munkát a kutatás és a tárgy vásárlás, nyilvántartás kivételével alig végezhettünk. Volt azonban egy olyan kutatási terület Tiszafüreden, melyet csak helyben, hosszabb időt igénybe véve lehetett elvégezni; ez a híres füredi fazekasok anyakönyvi adatainak feltárása volt. Tiszafüred fazekas népművészetére már a 19. század végén felfigyeltek, mikor a milleniumi kiállítás mezőkövesdi házának berendezésekor az itt oly divatos füredi fazekasok munkáiból rendeltek. Györffy István az 1910-es évek végén tárgyvásárlás és fotózás céljából Tiszafüreden is megfordult. 1932-ben Viski Károly a sok képanyaggal illusztrált Tiszafüredi cserépedények című munkáját jelentette meg. Tiszafüred fazekasságát a számos datált és szignált munka jellemezte, köztük Katonák, Nagyok, K. Nagyok szép számmal fordultak elő. A közel két éves anyakönyvezés során először a református, majd a katolikus anyakönyveket tekintettem át. Minden olyan családot kijegyzeteltem, akik az addig ismert fazekasok vezetéknevével rendelkeztek. A református anyakönyvek 1833-tól - főleg az ehunytaknál - a foglalkozást is feltűntették. így olyan mesterek neve is ismertté vált, akiknek szignált munkáit a gyűjtemények nem őrizték. Az így megismert nevek és házastársaik alapján már viszonylag könnyű volt a családfákat felállítani, mely egy több mint egy évszázados és számos mestert felmutató fazekasdinasztia, a Katona Nagy-család feltárásához vezetett. Mivel a család második generációjában számos azonos keresztnevű fazekas volt, ez a család vezetéknév-használatában olyan változást eredményezett, mely arra utalt, hogy egymással rokoni kapcsolatban már nem is lehettek. Az anyakönyvi kutatás ezt a rejtett kapcsolatot derítette fel. Mellettük több két-három generációs fazekascsaládok is feltűntek (Juhász-, Molnár, Bodó-, Nyúzó-), s a feketekerámiát is gyártó Bezerédi Varga-család révén hét generáción átívelő mesterség-továbbadásra is példát találhattunk. A katolikus anyakönyvek áttekintése ismereteinket tovább bővítette. Olyan betelepült, céhes kapcsolatokkal rendelkező fazekasok váltak ismertté, akik a sajátos füredi stílus megteremtésében jelentős szerepet játszhattak. Ezek a kutatások pár év multán a miskolci és debreceni céhes kapcsolatok felderítésére, majd a mezőcsáti fazekasság anyakönyvi kutatására ösztönöztek. Kerestem a stílusban megmutatkozó tiszafüredi és mezőcsáti kapcsolatokat, a közös stílus gyökereit. Ezzel a munkával derült fényt Mezőcsát, Tiszafüred és Miskolc, Debrecen fazekasainak kapcsolataira, s arra, hogy Mezőcsát aktuális és landmajszteri kapcsolatban állt miskolci fazekascéhhel. Sikerült az első stílusban azonosítható mezőcsáti fazekast is fellelnem, aki egytizeddel megelőzte Rajczy Mihály méltán elismert tevékenységét. Az OTKA támogatásával kutatásaimat az Alföldre is kiterjeszthettem, felmérve a köz- és a jelentősebb magángyűjtemények anyagát. így már nagyobb területet áttekintve vizsgálhattam meg a fazekas stílus változását, az arra ható tényezőket, azt a hatást, ahogy a hódoltságkori ólommázas kerámia egyre kisebb hatókörű fazekascentrumokra bomlott. 5