Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

2. kép. 1852-es butykoskorsó (Szigetszentmiklós, mgy.) készült (1. kép). Ebben az időszakban nemcsak az edényösszetétel, hanem ezzel párhuzamosan a stílusjegyek is változnak. A tárgyi anyag 1860 körüli, összetétel szerinti változása nem kapcsolódik jelentősebb stílus változáshoz, mely arra utal, hogy az edény összetétel nem a stílusra ható vevőkör változásával, hanem más okkal áll összefüggésben. A korábbi kutatások ezekre a változásokra alig figyeltek fel, melynek okát abban látjuk, hogy az anyagfelmérés, az egyes gyűjtemények számbavétele a közelmúltban történt meg. A tiszafüredi anyagot koncentráló Néprajzi Múzeum ugyan sok, párját ritkító darabot őriz, de anyaga hosszú ideig aránytalan volt. Ez az aránytalan anyag viszont teljes mértékben alátámasztotta a fiatalabb Nyúzó Gáspár (1864-1922) özvegyének azt az adatát, mely szerint a füredi fazekasok elsősorban tálasedényt (57%) készítettek és emellett még szilkéket, köcsögöket. „Füredi földből a korsó hamar megbüdösödött, meg levélt mindig, úgy szivárgott belőle a viz. Az túri volt mindig. "

2 Nyúzóné emlékezetével elérhető időben ez már valóban így volt. A Néprajzi Múzeum gyűjteményében 1960-ig mindössze négy butykoskorsó volt. Közülük hármat még 1909-ben Györffy István vásárolt, a negyediket pedig 1950-ben Tiszaigaron Kresz Mária. Csak ez a zöld, karcolt virágdíszítésü darab volt datált, felirata szerint „Áts Mihályé /Ez a Bütykös /Készült az 1833 dik/Esztendőben"

2 1962-ben egy vörös, ujjnyomásos abroncsok közöt gazdag, írókázott virágornamentikájú darab került a gyűjteménybe,

4 melyet 1967-ben újabb hat darab vásárlása követett, köztük igen korai, datált darabok 1832, 1834, 1837, 1844, 1852.

5 Kresz Mária az 1967-68. évi tárgygyűjtést értékelve azonnal felfigyelt ezeknek a tárgyaknak jelentőségére, mely a korábbi, Tiszafüredet tálasközpontként számon tartó szemléletet erősen befolyásolta

6

. 1979-ben, a Katona Nagy fazekasdinasztiát bemutatva újabb, főként a múlt század első felében készült butykoskorsókra hívhattuk fel a figyelmet, melyek nagyrészt datáltak: 1833, 1843, 1849 (Kiss Pál Múzeum), 1837 (Györffy István Nagykun Múzeum), 1841, 1844 (Debrecen, magángyűjtemények), 1848 (Tiszafüred, magángyűjtemény), s ugyanitt mutattuk be a Damjanich János Múzeumban őrzött, álló virágcsokorral díszített reformkori butykoskorsó képét.

7 A múzeumi és magángyűjtemények feltárásával további butykoskorsók váltak ismertté, mint pl. az a vörös, írókás díszítésű darab, mely Nms Paál Ferentz, egri származású fa3. kép. Butykoskorsó (Györffy István Nagykun Múzeum) 2 Kresz Mária: Fazekas, tálas, korsós (Néhány szempont fazekasközpontjaink kutatásához és összehasonlításához). Ethnographia LXXI. (1960). 346. 3 Néprajzi Múzeum (ezután NM) 78848, 78849., 78850., 142751. 4 NM 62.32.1. 5 NM 67.57.2., 67.57.3., 67.171.1., 67.171.2., 67.181.3., 67.210.21. 6 Kresz Mária: A kerámiagyűjtemény gyarapodása. Néprajzi Értesítő LI. (1969) 86. 7 Füvessy Anikó: A tiszafüredi mázaskerámia stílusának kialakulása és a Katona Nagy fazekasdinasztia. Ethnographia XC. ( 1979) 192-218.1-6 képen a korai butykoskorsók. 54