Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

A tiszafüredi fazekasság miskolci kapcsolatai a XIX. század első felében A tiszafüredi mázasedények több stíluscsoportra oszthatók. Első datált darabjaik a nagyobb becsben tartott, alkalmilag használt italtartó edények - bütyköskor sók, boroskancsók és miskakancsók - közül maradtak fenn a múlt század 30-as éveinek elejéről. Az egységes, mégis igen egyéni tiszafüredi stílus a 19. század második felére alakult ki. A legkorábbi stíluskorszak kb. 1830-tól 1845-ig tartott, melynek kerámiaművességét közel 50, köztük 13 datált darab fémjelzi.

1 Ezt követi az 1844-1852 közti évekből ifjú Nagy Mihály 12 datált, szignált és néhány felirat nélküli cserépedénye, melyek átmenetet képeznek a következő, s egyúttal meghatározó stíluskorszakba, mely az 50-es évek elejétől kisebb módosulásokon átmenve jellemezte Tiszafüred fazekasságát. A 40-es évek közepe viszonylag éles határvonal a tiszafüredi kerámia díszítő stílusában. Ezt megelőzően egy, a későbbiektől világosan elkülöníthető, mintegy másfél évtizedig ható stíluselemek jellemzik az itteni mázasedényeket. Ezeket a darabokat formai és díszítésbeli elemzések alapján két-három műhely magas színvonalú termékeinek tekinthetjük.

3 A műhelyek eltérő minőségű agyaggal dolgoztak. Az egyik műhely élénkvörösre égő, nagy vasoxidtartalmú agyagot használt, mely a fehér engóbot nem tűrte. Az edények alapszíne gyakran az azonos agyagminőségből nyert vörös engób volt. Ennél a műhelynél az első égetés során néha kormozódott az edény, mely a sárgásfehér máz alatt zöldesszürkés elszíneződést vett fel. Díszítményei írókázottak, pont, vonal és hullámvonal függőlegesen elhelyezett kombinációi, illetve ezekből kialakított, nagyméretű rozetták. Egy-két darabon a sötét színnel körvonalazott húsos levelek és indák is megjelennek. Engób alatti vésett csíkok és hullámvonalak teszik változatosabbá a díszítményeket. Bokály és több lapított oldalú butykoskorsó köthető ehhez a műhelyhez (1 kép). A másik műhely drappossárgára kiégő agyaggal dolgozott. Edényei általában fehér alapszínűek, melyeket színtelen 1. kép. Lapított oldalú butykoskorsó (Kiss Pál Múzeum) 1 1832-es butykoskorsó, 2 db 1833-as butykoskorsó, 1833-as miskakancsó, 1834-es butykoskorsó, 1835-ös boroskancsó, 1835-ös kulacs, 2 db egyforma, 1837-es céhkorsó, 1840-es miskakancsó, 1841 -es butykoskorsó, 2 db ] 843-as butykoskorsó, 1844-es butykoskorsó, 1845-ös fűszertartó. 2 Ifjú Nagy Mihály munkái: miskakancsó, butykoskorsó (1844), boroskancsó (1845), butella, honi tányér, boroskancsó (1846), 2 db miskakancsó (1847), butykoskorsók (1848, 1849, 1852), miskakancsó (1850). 3 Füvessy Anikó: A tiszafüredi fazekasság a reformkorban. Néprajzi Tájkonferenciák Heves megyében I. Eger, 1982. 48-70. 47