Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)
a csigavonalban végződő gombsorhoz hasonlóan. Ennek az átmeneti darabnak a hátán hat plasztikus virág található, mely néhány évvel később ifjú Nagy Mihály miskakancsóin jelenik meg teljes szépségében (17—18. kép). Az aprólékos, plasztikus rátétekben az 1833-as miskakancsó a leggazdagabb. Ifjú Nagy Mihály szignójával két 1847-es és egy 1850-es miskakancsó maradt fenn, ezek olyan stílussajátosságokat követnek, melyek kétségtelenné teszik, hogy az előbbi öt darab más mester, más műhely munkája, de azt is kétségtelenné teszik, hogy Rajczy Mihály és ijjú Nagy Mihály között igen intenzív kapcsolat lehetett. Stílusban azonosítható miskakancsóik gombolástípusa teljesen egyező, szerkesztett és írókázott ornamentikájuk több azonos elemet sorakoztat fel. Ifjú Nagy Mihály gombolástípusa sem a korábbi, sem a későbbi füredi darabokon nem fordul elő; a keretezett, madula alakú gomblyuk mindkét végébe elhelyezett plasztikus gomb a mezőcsáti darabokat jellemzi. Korábbi véleményünktől eltérően hajlunk arra a feltételezésre, hogy ijjú Nagy Mihály, ha rövid ideig is, de dolgozott Mezőcsáton. Erre nemcsak csati eredetű díszítményei utalnak, hanem egy 1844-es miskakancsó is, melyet az eddigi szakirodalom Rajczy Mihály munkájának tart. A miskakancsó felirata a következő: „anno 1844 dik évbenn készült Ralytzy Mihály mühelyébenn". ' Felirata teljesen azonos helyesírási képet mutat, mint ijjú Nagy Mihály későbbi darabjai; az „n" végű ragok utolsó betűjének kettőzése. íráskaraktere is a füredi mesteréhez hasonlít, teljesen eltér az 1817-1869 között élt Rajczy Mihályétól akinek betűi kevésbé kiírtak. Míg ijjú Nagy Mihály az év, Rajczy Mihály következetesen az esztendő szót használta. Ebből két feltételezést vonhatunk le: a jelzett, 1844-es miskakancsót vagy az 1791-1856 között élt Ralytzy Mihály készítette - talán ez a magyarázata a kétféle vezetéknévírásnak, vagy ugyanennek a Ralytzy Mihálynak műhelyében ijjú Nagy Mihály, akinek stílusa ugyan jellegzetes, de gyökeret mégsem eresztett Tiszafüreden. Egyik szerkesztett rozettája sem vált általánossá Tiszafüreden. Nyolcszirmú virágba rendezett körelemei 1831-ben jelentek meg először a miskolci származású, de Debrecenben dolgozó Kosik István butykoskorsóján, ° majd 1838-ban egy mezőcsáti miskakancsón. " Ezután ezek a rozetták Rajczy Mihály miskáinak és butelláinak díszítményei. Ez a típus a későbbi füredi anyagban alig fordul elő. Másik szerkesztett díszítménye, a kettős körvonalból kinövő tulipán egyetlen későbbi munkán sem található meg (19. kép). Stílusa a későbbiekben is csak áttételesen hatott. A tárgyi anyag és a stílusjegyek alapján arra következtethetünk, hogy már ijjú Nagy Mihály előtt dolgozott Tiszafüreden két-három olyan fazekas, akik a jellegzetes stílusjegyek minden fontosabb elemét - esetenként gyakorlatlanul - alkalmazták. Ezek a mesterek a datált darabok ismeretében a 30-as, 40-es években alkottak. Az 50-es évek elején a miskakancsók mentegombolása megváltozott. 1852-től már minden darabon ez az új típus található, melynél két kereszt alakú pánttal fogják le az egymással párhuzamos rátétből kinövő, megkisebbedett gombolónyílást. Stílusteremtő mestereknek ezek alapján az ötvenes évek elejéig elhunyt fazekasokat tekinthetjük. Az így behatárolható időpontban csak néhány helyi és betelepült fazekas vehető figyelembe. A helyiek közül Katona Nagy Mihály (1788-1850) és testvére, Sándor (17931840), Csatári Ferenc (1800-1852) és nemes Betes György (1798-1852). A betelepültek közül NagyAntal (1810-1845), esetleg nemes Pál Ferenc, illetve a korai, rozmaringágas típusnál Fitzere János (1791-1838). 19. kép Szerkesztett tulipán (Néprajzi Múzeum) 44
