Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

16. kép. Szarvas os bokály (Néprajzi Múzeum) dag, szerkesztett rozettájú, 1846-os zöld boroskancsójának füle alatt.4 A díszítmények következő csoportját a plasztikus rátétek képezik, melyek karcolt és írókázott minták kíséretében jelennek meg, s a miskakancsókat, a butykoskorsókat és a boroskancsókat jellemzik. A butykoskorsókon hüvelykezett agyagabroncsok találhatók. Minden darabjuk datált. 1837-ben két zöld butykoskorsót készíttetett a tiszafüredi csizmadiacéh, egyik darabja a Néprajzi Múzeumban, a másik a karcagi Györffy István Nagykun Múzeumban található. Az egyik debreceni magángyűjtemény barna butykoskorsóján az 1844-es, írókázott dátum olvasható. Egy barna színű, írókázott szőlő- és indamotívummal díszített boroskancsó ifjú Nagy Mihály 1845-ös, zöld-fehér csíkos és 1846-os, rozettás boroskancsójához hasonlóan ki öntőnyílásánál sávozott agyagrátéttel díszített.^ A plasztikus díszítmények a miskakancsókon jelentek meg a legváltozatosabb formában. Ez a speciális készítmény a figurális edények közé sorolható, a csákós férfifejű kancsó ruházatára zsinórozás és gombsor utal. A múlt század elejének katonáját jelképezi. A felfelé kunkorodó bajusz a katonai szabályzat szerint csak a huszárokat illette meg, ezért a csákó és a bajusz alapján leegyszerűsített huszárábrázolásnak tekinthetjük. Plasztikus rátét díszít öt korai miskakancsót, mely közül négy karcolásos ornamentikáját már bemutattuk. Az öt kancsó rátétéi alapján szintén két műhely munkájának tekinthető. Az egyik műhely mandula alakú gombolással, rátétes keretben jeleníti meg a mentét, a kan csó hasán kígyó tekeredik; ebbe a típusba a két roz maringágas darab sorolható. A másik típusra a keret nélküli mentegombolás mellett az edény hasán végigfutó sűrű, kúpalakú gombok jellemzőek, melyek plasztikus csigavonalban végződnek. A kígyó ezen a típuson az edény fülén és a gombsor két oldalán helyezkedik el, farka csigavonalba végződik. A fülön lévő kígyó sikló alakot vesz fel, s az üres teret plasztikus gombokkal ellensúlyozzák. Ebbe a típusba a rozettás miskakancsók tartoznak s néhány bizonytalan eredetű, csati vagy füredi miskakancsó. A korai mezőcsáti kancsókat is ez a típus jellemzi. A két típus közti átmenetet a füredi múzeum Kunmadarasról gyűjtött miskakancsója " •*"*"' képviseli, ahol a mentegombolás keretben jelenik meg, de a 17—18. kép. Rátétes díszítményü miskakancsó (Kiss Pál Múzeum) kígyók a második típust követik 43